Sügér (Perca fluviatilis)

Sügér
ang. European perch, ném. Flussbarsch, fr. perche européenne, ol. pesce persico, portug. perca europeia, sp. perca europea, dán. aborre, finn. ahven, norv. abbor, svéd. abborre, holl. baars, bolg. kosztur, cseh. okun ricni, horv. grgec, lengy. okon
Vannak nagy – és kisméretűek, fénytelenül szürke és színpompásan csillogó példányok: a sügéralakúak igen változatosak – megjelenésükben és kulináris szempontból egyaránt. A sügérfélék édesvízi halak, de néha megtalálhatóak a folyótorkolatok édes-sós (brakk-víz) keverékvizében is. Több mint 100 fajuk létezik, melyből 12 faj honos Európában és Kis-Ázsiában, egészen Szibériáig, a többi faj az észak-amerikai vizekben él. A sügér az álló-és folyóvizeket kedveli a Pireneusoktól egészen Északkelet-Szibériáig, de nem fordul elő azonban Spanyolországban, Olaszországban, Görögországban, Írországban és Észak Skóciában. Ragadozó faj, amely kisméretű halakkal táplálkozik.
Jellegzetessége az, hogy a két hátúszó közül az elülsőn tüskés úszósugarak található és a hátsó végén fekete folt látható. maximális mérete 50 cm, többnyire azonban csak 25 cm hosszúságúra nő meg. Az aránylag magas hátú test színe sötétszürkétől az olajzöldig változó, 5-9 sötétebb harántolt csík található rajta. Ízletes édesvízi halként ismert, kis termete miatt azonban nem szerepel túl gyakran a boltok kínálatában. Sütésre, párolásra kiváló.
Vágó durbincs (Gymnocephalus cernua)

Vágó durbincs
ang. ruffe, pope, ném. Kaulbrasch, fr. grémille, ol. acerina, dán. hork, finn. kiiski, norv. hork, svéd. gars, holl. pos, bolg. obiknoven, cseh. jezdik obecny, horv. balavac, lengy. jarzgarz
A vágó durbincs hazája Európában a Pireneusoktól és az Alpoktól északra, egészen Szibériáig és a Kaszpi-tengerig terjed. A Balkánon, Írországban, Skóciában és Norvégiában nem található meg. nagy folyókban, tavakban és sekély tengeröblökben él. Maximum 25 cm hosszúságúra nő meg. Egészben megsütve vagy levesként felhasználható.
Fogassüllő (Sander lucioperca)
ang. pike-perch, ném. Zander, fr. sandre, ol. sandra, portug. lucioperca, sp. lucioperca, dán. sandart, finn. kuha, norv. gjors, svéd. gös, holl. snoekbaars, bolg. biala riba, cseh. candát, horv. smud, lengy. sandacz, or. szudak obiknovennij, tör. sudak

Fogassüllő
Elterjedési területe Németországban az Alpoktól és a Balkántól északra, egészen keletig az Aral-tóig nyúlik, de betelepítéseknek köszönhetően Európa több országában is honos. Nagyobb tavakban és folyókban él, magas oxigéntartalmú vizekben érzi jól magát, ahol kisebb halakkal táplálkozik. Gazdaságilag nagyon fontos faj, a magyar konyha nevezetes halétele és a „balatoni” süllőnek köszönhetően népszerűsége töretlen. A másfél kilósnál nagyobb példányok népies neve – fogas, az ezeknél kisebbeké süllő. A névváltozat a fogasméretűre fejlődött süllő szájában lévő kapófogai miatt van. Teste erősen megnyúlt, oldalról lapított, háta aránylag. Szájában erős fogak ülnek, amelyek között több nagyobb, a többi közül kiemelkedő „ebfogak” találhatók. Ezüstös-zöldesszürke alapszínét sötétebb, szabálytalan alakú és elrendezésű harántsávok mintázzák.
Gasztronómiai értéke igen magas az édesvízi halak között és kiválósága, valamint sokoldalú felhasználhatósága miatt abszolút az élmezőnyben helyezkedik el. Húsa elegáns, hófehér, szálkamentes és zsírszegény. Nagyon finom sókéregben sütve, vagy zöldfűszerekkel töltve, sütőben egészben elkészítve. Jól fogadja a magas hőmérsékleten történő hőkezelési módozatokat, illetve a párolást is, de olajban sütésre nem javasolt, mert kiszárad és elveszíti nemességét-különlegességét.
Nílusi sügér / Viktória-tavi fogas (Lates niloticus)
ang. Nile perch, African snook, Goliath perch, African barramundi, ném. Nilebarsch, Viltoriaseebarsch, fr. perche du Nil, dán. nilaborre, holl. nijlbaars, victoriabaars, szuahéli. sangara, mputa (Kenya)

Nílusi sügér
A faj eredeti előfordulási helye az afro-trópusi területek, Nílus, Kongó, Tiger, Niger és a Szenegál folyók áramlási területei, illetve őshonos a Csád, Volta és Turkana tavakban, valamint azok gyűjtőmedencéiben. Előfordul az egyiptomi Maryut tó félsós vizében is. A Nílusi sügér, Kelet-Afrikában fontos gazdasági és élelmezésbiztonsági jelentőséggel bíró halfaj. Az egyik legnagyobbra nővő édesvízi hal, amely maximális hossza elérheti a 2 métert és súlya megközelítheti a 200 kg-ot is, bár kereskedelmi forgalomba ennél jóval kisebb 1,2-1,3 méter nagyságú példányok kerülnek.
A kifejlett nílusi sügér élőhelye minden szegletét elfoglalja és uralja, míg a fiatalabb példányok előfordulási helye a sekély vagy partközeli területekre korlátozódik. Jól megélnek az alacsonyabb oxigénkoncentrációval rendelkező vízben is, ahol vad ragadozó életmódot folytatnak és elpusztítanak minden ott élő populációt. Elsősorban halakkal táplálkozik és nem ritka a kannibál életmód amikor saját fajtársait is elfogyasztja. Megfelelő táplálék hiányában nem veti meg a rákféléket, puhatestűeket, rovarokat és gázló madarakat sem.
Gyors növekedése, és betegségekkel szembeni tűrőképessége miatt ideális fajnak tűnt a más afrikai tavakba történő betelepítésre, de ennek az invazív fajnak a megjelenése valóságos ökológiai katasztrófával ért fel az érintett területeken. A Viktória-tóba történt betelepítése az egyik legtöbbet idézett példa arra, hogy az idegen fajok, milyen negatív hatásokat tudnak gyakorolni az ökoszisztémákra. A nílusi süllőt az 1950-es években telepítették be a kelet-afrikai Viktória-tóba, de megjelenése ökológiailag romboló volt, és több száz őshonos faj kipusztulásához vezetett.
Gasztronómiai felhasználásának, csak a képzelet szab határt, hiszen szálkamentes és ízletes filéje határozott erős textúrával rendelkezik, mely kiválóan alkalmas sütésre, párolásra, posírozásra. Íze finom, kiemelkedő ízvilágú, sok étterem alternatívaként használja a fogassüllő pótlására.
Menyhal (Lota lota)
ang. burbot, ném. Quappe, Rutte, Aalrutte, fr. lotte de riviére, barbotte, ol. bottatrice, dán. knude, finn. made, norv. lake, svéd. lake, holl. kwabaal, bolg. nalim, horv. manjic, or. nalim, rom. mihalt

Menyhal
Tőkehalalakúak: az ehhez a rendhez tartozó halak többnyire a tengerekben honosak. Az édesvizekben csak egyetlen faj fordul elő, a menyhal, melynek tájak szerint rendkívül különböző elnevezései vannak.
A menyhal Európában az Alpoktól és a Pireneusoktól északra honos, alfajai élnek Észak-Ázsiában (az Amur folyóban és a Bajkál-tóban), valamint Észak-Amerikában. Nem található meg a Thone-tól nyugatra és a Pótól délre, valamint a Brit-szigeteken sem, a déli rész kivételével. Előnyben részesíti a hideg, tiszta folyóvizeket 1200 m-es, és előfordul a kemény altalajú, mély hidegebb vizű tavakban is. Elérheti az 1,2 m-es nagyságot és a 8-10 kg súlyt, de többnyire ennél kisebb marad (30-50 cm). Teste hosszúra nyúlik, elöl henger formájú, és hátul oldalt ellaposodik. Háta és oldalai márványfoltokkal tarkítottak, színe a sárgásbarnától az olajszínűig terjed.
Bár a menyhalak elszaporodása jelentős méreteket ölthet, gazdasági jelentőségük elenyésző, mivel rendkívül rejtőzködő életmódot folytatnak, és éjjeli aktivitásuk miatt nehezen halászhatóak. A hal fehér színű húsa puha, nagyon ízletes és legtöbbször sütve tálalják. Mája vajban sütve ínyencség.
Veresszárnyú koncér/ Bodorka (Rutilus rutilus)

Veresszárnyú koncér
ang. roach, ném. Rotauge, fr. gardon blanc, portug. pardelha-dos-Alpes, sp. rutilo, dán. skalle, finn. sarki, norv. mort, svéd. mört, holl. blankvoorn, horv. bodorka, lengy. ploc, or. plotva, szlo. plotica cervenooká, rom babusca
A veresszárnyú koncér a Pireneusoktól Szibériáig található meg, álló és folyó vizekben, ahol többnyire nagy rajokban, sűrűn benőtt part körüli területen él. Jól kifejlett pikkelyekkel, puha hátúszóval, villás farokúúszóval és vörös színű szemekkel rendelkezik. A teste ezüstös, az úszói vörösek, a faj egészen 30 cm hosszúságúra nő. Húsa nagyon jó ízű. A veresszárnyú rendkívül ízletes húsa alkalmas serpenyőben. roston vagy nyárson, illetve bő olajban történő sütésre, valamint grillezésre is (halnyárs). Ajánlatos inkább filézni, majd a szálkákat többször bevagdalni, az eltávolításuk ugyanis fáradságos munka.

Vörösszárnyú keszeg
Vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythophthalmus)
ang. rudd, ném. Rotfeder, fr. gardon rouge, rotengle, ol. scardola, portug. olho-vermelo, sp. escardino, dán. rudskalle, finn. sorva, norv. sorv, svéd. sarv, holl. rietvoorn, bolg. cservenoperka, cseh. perlin ostrobrichy, horv. crvenperka, lengy. wzdrega, or. krasznopjorka, szlo. cervenica ostrobruchá, gör. platitsa, tör. kizilkanat
A vörösszárnyú keszegek elterjedési területe a Pireneusoktól egészen az Aral-tóig húzódik. A veresszárnyú koncértól aranyszínű szeme és világosvörös úszói különböztetik meg ezt a kellemes meleg színekben pompázó, közepes termetű pontyfélét. A nem túl magas háta zöldes ólomszínű, ami az oldalán rézszínű sárgába, a fiataloknál ezüstbe olvad. A vörösszárnyú elnevezést élénkvörös páros úszói és farokalatti úszója miatt kapta. A halak páros úszóit régen gyakran úszószárnyaknak nevezték, mert a feltételezések szerint úgy úsznak velük a vízben, ahogy a madarak repülnek a levegőben.
Egészen 40 cm hosszúságúra nő, többnyire azonban nem haladja meg a 20 cm-t. Húsában sok a kis finom szálka és grillezésre, sütésre vagy bő olajban sütésre használják. A vörösszárnyú keszeg közismert és egyik legszínesebb halfajunk is, amely méltán érdemelte ki az év hala címet 2019-ben.
Fejes domolykó (Leuciscus cepahalus)

Fejes domolykó
ang. chub ném. Döbel, ft. chevaine, ol. cavedano, portug. escalo, sp. cacho, dán. dobel, finn. turpa, norv. stam, svéd. farna, bjelke, flam, hopvoorn, holl. meun, bolg. recen kefal, cseh. jelec tloust, horv. klen, lengy. klen, or. golavl, szlo. jalec hlatvaty, gör. cephalos, tör. talisu kefalt
A fejes domolykó patakokban, folyókban él, és Európában illetve Elő-Ázsiában mindenütt, Németországban elsősorban a dél- és nyugat németországi vizekben található meg. Telt teste, nyúlt és ezüstös csillogású, a has és a farok alatti úszó halványvörös. A fejes domolykónak nagy, sötéten szegélyezett pikkelyei vannak, amelyek a jellegzetes recés mintázatot alkotják. A farokúszó környéke fekete színű, a hasúszók lekerekítettek. Elérheti a 60 cm hosszúságot és megnőhet akár 4 kg súlyúra is, többnyire azonban nem haladja meg a 40 cm-t. Finom és tömör húsa fehér színű, amely alkalmas roston sütésre, grillezésre és serpenyőben sütésre.

Nyúldomolykó
Nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus)
ang. dace, ném. Hasel, fr. vandoise, dán stormskalle, finn. seipi, norv. gulbrust, svéd. stam, holl. serpeling, bolg. klen, cseh. jelec proudnik, horv. klenic, lengy. jelec, or. jelec, szlo. jalec malousty, szln. klenic, rom. clean-mic
A nyúldomolykó Európában a Pireneusoktól és az Alpoktól északra fordul elő, és az Urálon túl egészen Kelet-Szibériáig megtalálható. A társaságkedvelő hal a hűvös szilárd altalajú, gyors áramlású vizeket vagy a tiszta tavakat kedveli, ahol planktonokkal, kukacokkal, férgekkel és csigákkal táplálkozik. Hosszúra nyúlt testéről és az enyhén bemélyedő farokúszójáról ismerhető fel. Sok, kis szálkája miatt nem tartozik a túlságosan kedvelt halak közé, de sütve, grillezve elkészíthető. Panírozva, kirántva, majd hagymás-ecetes marinádban eltéve a szálkák megpuhulnak és fogyaszthatóvá válnak.

Jászkeszeg
Jászkeszeg (Leuciscus idus)
ang. orfe, ném. Aland, Orfe, Nerfling, fr. ide mélanote, dán. rimte, finn. sayne, svéd. id, holl. winde, bolg. mazdruga, cseh. jelec jesen, horv. jez, lengy. jaz, or. jazs, szlo. jalec,
A jászkeszeg Európa folyóiban és tavaiban az Alpoktól északra a Rajna területéről egészen az Urálig és mögötte Szibériáig megtalálható. Sikerrel telepítették Nyugat-Európába, délen azonban nem található meg. Hasonlít a fejes domolykóhoz, de magasabb hátú és vékonyabb, valamennyi hasoldali úszó mélypiros. Az egyik legnagyobbra nővő keszegfaj, mely elérheti a 80 cm-es hosszúságot és a 4 kg súlyt, azonban átlagban nem nő 30-50 cm-nél nagyobbra. Kedveli a nem túl sebesen áramló vizeket, de ritkán állóvizekben is előfordul. A hosszú életű hal a sok szálkája miatt nem tartozik a legkedveltebb halak közé, de irdalva és felhasználás előtt 1 órára ecetes marinádba áztatva ínyencség, ugyanis az ecet hatására a szálkák megpuhulnak fogyaszthatóvá és élvezhetővé válnak.
Ragadozó Őn/Balin (Aspius aspius)
ang. asp, ném. Rapfen Schied, dán. stam, finn. toutain, norv. asp. svéd. asp, holl. roofblei, bolg. razper, cseh. bolen dravy, horv. bolen, lengy. bolen, or. sereszpjor, szlo. bolen dravy, tör. koca agiz
A ragadozó őn társaságkedvelő, folyóvizekben és nagyobb tavakban él, kezdetben férgekkel, planktonokkal táplálkozik később azonban ragadozóvá válik (a sporthorgászok legnagyobb örömére) és kisebb halakkal, békákkal vízi madarakkal táplálkozik. A szélhajtó küszt nagyon kedveli. Általában rajokban, kisebb csapatokban él a folyók lassú áramlású területein, kedveli a növényzetmentes területeket, míg a tavakban, medencékben hajókikötők, mólók és kövezéseket részesíti előnyben.
A nagyon szép és esztétikus halat előugró álkapocs és hosszú szájnyílás jellemzi, pikkelyei nagyon kicsik, a páros úszók piros színűek is lehetnek. A nagyra nővő faj elérheti az 1 m hosszúságot és a 9 kg súlyt, azonban többnyire ennél kisebb méretű és ritkán haladja meg az 50 cm-t és a 3 kg-ot. Amennyiben a szálkák gondosan el vannak távolítva, a balin finom étkezési halnak számít. Nyílt lángon nyárson sütve nagyon finom.
Compó (Tinca tinca)

Compó
ang. tench, green tench, né. Schleie, fr. tanche, ol. tinca, portug. tenca, sp. tenca, dán. suder, finn. suutari, norv. suter, svéd. sutare, holl. zeelt, bolg. lin, cseh. lin obecny, horv. linjak, lengy. lin, or. liny, gör. glini, tör. kadife baligi, magyar népnyelv. cigányhal, haldoktor, gyászkeszeg, nyálkás czompó, sárhal, vargahal, zöldike
A compó Szibériáig bezárólag egész Európában előfordul, csupán Észak-Skandináviában és Észak-Skóciában, illetve a Jeges-tenger mellékfolyóiban nem található meg. Betelepítésekkel került Új-Zélandra, Ausztráliába és Észak-Amerikába, illetve a Brit-szigetekre, ahol igen nagyra becsült hallá vált. A felső ajkán két bajusz található, a hátúszó enyhén beöblösödött. Teste vaskos, apró pikkellyel borított, nyálkás. Népi megfigyelés szerint a sérült halak előszeretettel dörgölőztek a compóhoz, amelynek a nyálkája elősegítette a sebek gyógyulását. Innen kapta a – „doktorhal” elnevezést. A szép hal elérheti a 60 cm hosszúságot is. Élőhelye a tavak, holtágak, vízgyűjtő területek, illetve folyók csendes szakaszai, ahol elbújik a dús vegetációjú vízi növényzetben. A sokoldalú, nagyon finom ízű hal, húsa alkalmas a legtöbb konyhatechnológiai eljárásra. Sütésre és párolásra ideális.
Rózsás márna (Barbus barbus)

Rózsás márna
ang. barbel, ném. Barbe, fr. barbeau fluviatile, portug. barbo europeu, sp. barbo común, dán. flodbarbe, norv. flodbarbe, svéd. flodbarb, holl. barbeel, bolg. bjala mrjana, cseh. parma obecná, horv. mrena, lengy. brzana, or. uszacs obiknovennij, szlo. mrena severná
A rózsás márna elterjedési területe Bretagne-tól egészen a Fekete-tenger északi partjáig húzódik. Délkelet-Angliában is előfordul, nincs jelen azonban Dél- és Észak-Európában. A hazai állomány előfordul a Tisza, Duna, Dráva, Rába és Maros folyókban, de sok szép példány él a Kőrösökben is. Kedvelt élő és előfordulási helye a tiszta és oxigénben gazdag, homokos és kavicsos altalajú, gyors folyású folyók, tavakban ritka vendég. A rózsás márna vékony, a hasi oldalon lapos testű hal, amely elérheti a 90 cm-es hosszúságot is. Ívási időben a márnával (május-június) óvatosan kell bánni, mert ikrája mérgező, mely ellenáll a hőkezelésnek is. Az igen ízletes hal, szálkában gazdag húsa nagyon finom, sokoldalú és sokféleképpen elkészíthető.

Szélhajtó küsz
Szélhajtó küsz (Alburnus alburnus)
ang. bleak, ném. Ukelei, fr. ablette, dán. loye, finn. salaka, norv. laue, svéd. löja, holl. alver, bolg. uklejka, bleszkacs, cseh. ouklej obecná, lengy. ukeljá. tör. inci baligi
A szélhajtó küsz egész Európában honos, elterjedési területe a Pireneusoktól és az Alpoktól északra és egészen az Urálig nyúlik. Írországban, Skóciában és Észak-Skandináviában nem található meg. Lassan folyó vagy álló vizekben él, és planktonokkal, illetve rovarlárvákkal táplálkozik. A szélhajtó küsz elérheti a 20 cm-t is, többnyire azonban 10-12 cm nagyságú. Ízletes étkezési hal, fej és gerincoszlop nélkül pillangószeletre kinyitva panírozva és sütve nagyon finom. Rokona a Duna és a Fekete-tenger vidékéről származó állas küsz (Chalcalburnus chalcoides), mely füstölésre kiváló.
Dévérkeszeg (Abramis brama)

Dévérkeszeg
ang. common bream, ném. Braschsen Brasse, fr. bréme commune, portug. brema, sp. brema común, dán. brassen, finn. lahna, norv. brasme, svéd. braxen, holl. brasem, bolg. platika, cseh. cejn velky, horv. deverika, lengy. leszcz, or. lesscs, szlo. pleskác, vysoky, gör. lesita
A dévérkeszeg a magyarországi halászati ágazat egyik legfontosabb halfaja. A halászok és a horgászok éves fogása 2000 tonna felett van. Előfordul valamennyi nagyobb puha altalajú álló vagy lassan folyó vízben, ahol a víz minősége számára megfelelő, de jól tűri a kissé szennyezett folyókat és csatornákat is. Maximum 75 cm-re nő meg (skandináv rekord), de mivel lassan nővő fajról van szó a hazai ötnyaras példányok 30 cm körül, már igen szépnek mondhatók. Skandináv országok nagyon kedvelt hala, ott tógazdasági nevelése is jelentős.
Húsa ízletes, finom, de sok szálkát tartalmaz. Kiválóan alkalmas olajban, nyárson vagy rostlapon történő sütésre, de Dél-Németországban előszeretettel füstölik is.

Karikakeszeg
Karikakeszeg (Abramis bjoerkna)
ang. white bream, ném. Güster Blicke, fr. bréme bordeliére, ol. blicca, dán. flire, finn. pasuri, norv. flire, svéd. björkna, holl. kolblei, bolg. babka, belica, cseh. cejnek maly, horv. krupatica, lengy. krap, or. gusztyera, tör. tahta baligi
A karikakeszeg Közép-Európában, Nagy-Britanniában és Skandinávia déli részein nagy populációkban él, hazánkban is mindenütt találkozhatunk vele. Élőhelye megegyezik rokonáéval a dévérkeszegével, ezért előfordul, csatornák, tavak, holtágak és folyók lassú folyású részein is. Hosszúsága elérheti a 30-40 cm-t, jellegzetessége az elölülő nagy szemek. Húsa finom, de szálkás, amely elsősorban sütésre alkalmas.
Közönséges kárász (Carassius carassius)
ang. crucian carp, bronze carp, ném. Karausche, Moorkarpfen, fr. carassin, ol. carassio, sp. carpin, dán karuds. finn. ruutana, svéd. ruda, holl. kroeskarper, cseh. karas obecny, horv. karas, lengy. karas, or. zoltoloj karasz, gör. petalouda, tör. havuz baligi

Közönséges kárász
A közönséges kárász Angliától, Franciaországon át egészen Kelet-Oroszországig terjedő területen honos. Európában általánosan elterjedt faj, ahol lapos, gazdag növényvilággal rendelkező állóvizekben él, de igen alacsony oxigénigénye miatt előfordul pocsolyákban és mocsaras területeken is. Igénytelensége, azonban előnyére is válik, tekintettel arra, hogy rokona az ezüstkárász (Carassius auratus gibelio) térnyerése egyre nő. Unokatestvérének, azonban bőségesebb vérkeringésre és nagyobb oxigénellátottságra van szüksége, ezért az ezüstkárász nem telepedik meg ott, ahol az közönséges kárász még jól érzi magát.
Alakja hasonlít a pontyéhoz, különösen a feje, teste aranybarna, bronzszínű is lehet, háta sötétebb, míg a hasoldal világosabb. Hosszúsága elérheti a 45 cm-t, és a súlya a 2 kg-ot, többnyire azonban nem nő ekkorára. Ízletes hal, de sajnos igen ritkán szerepel a halkereskedések kínálatában frissen, a vidéki éttermek étlapján azonban jelentős tekintélynek örvend.
Unokatestvérét az ezüstkárászt nem csak étkezési célra használták, hiszen több mint 2000 évvel ezelőtt az ezüstkárász kelet-ázsiai törzséből tenyésztették ki, a kertitavakban jól ismert aranyhalat (Carassius auratus). A nemesítésnek köszönhetően az aranyhal testalkata és színe mára már lényegesen eltér az ezüstkárászról leírtakétól.
Ponty (Cyprinus carpio)

Ponty
ang. carp, ném. Karpfen, fr. carpe, ol. carpa, portug. carpa, sp. carpa, dán. karpe, finn. karppi, norv. karpe, svéd. karp, holl. karper, bolg. saran, cseh. kapr obecny, horv. saran, lengy. karp, or. karp, gör. kiprinos, tör.sazan
A ponty eredetileg ázsiai hal, amelyet Kínában már nagyon korán tavakban tenyésztettek. A tógazdaságok számára haszonhalként a 13-15. században került Európába, ahol napjainkra a legfontosabb európai édesvízi hallá vált. Több mint 1 m-es nagyságúra is megnőhet, azonban kereskedelmi forgalomba ennél kisebb példányok kerülnek. Nagy tűrőképességű, ezért jól alkalmazkodik viszonylag magas sótartalmú vizekhez (brakk) is, és a mesterséges telepítéseknek következtében napjainkra, sok olyan vízterületen is előfordul, amely alapvetően nem felel meg az igényeinek. Az így élő halak növekednek ugyan, de nem szaporodnak.
A ponty mellett Kínából és az Amur vidékéről, még három fontos, jó minőségű pontyalakú származik, melyek napjainkra igen fontos hasznonhallá váltak Európa szerte.
- Az amúr vagy fehér amúr (Ctenopharyngodon idella) angol neve: grass carp/white amur – mély, nyugodt lassú áramlású folyókban és tavakban él. Majdnem kizárólag csak növényekkel táplálkozik, eléri az 1,20 m-es hosszúságot, nagy feje van, benyomott pofával. Nagy pikkellyel rendelkezik és nincsenek bajuszszálai.
- A fehér busa vagy ezüstponty (Hypophthalmichthys molitrix) angol neve: silver carp – a mély folyóvizekben és tavakban fordul elő. Kedveli a meleget, és elérheti az 1 m-t. Teste nyújtott, némileg magas hátú, oldalt lapított, és vaskos, széles hegyes feje van. Rendkívül kicsik a pikkelyei és nincsenek bajuszszálai.
- A pettyes busa vagy márványponty (Hypophthalmichthys nobilis) angol neve: bighead carp – Dél-Kína meleg folyóiból, illetve tavaiból származik és Európában „nagyfejű pontynak is nevezik”. Hosszúsága elérheti az 1,80 m-t.
Vizeinkben élő vadpontyok két formáját különböztetik meg: a nyurgaponty teste nyújtott és hengeres, míg a tőponty inkább magasabb hátú és rövidebb, illetve oldalról lapított alakú. A tógazdasági nemes pontyot nem tekintik önálló formának, viszont négy örökletes pikkelyezési típust lehet megkülönböztetni: 1. pikkelyes 2. tükrös 3. oldalsoros 4. bőrponty.
A nagyobb pontyok általában jobb ízűek, mint a kisebbek, mivel az 1 kg alatti példányok még viszonylag kevés zsírtartalékkal rendelkeznek, ami miatt húsuk enyhén szalmaízű. A nagyobb pontyokból hagyományosan több személy számára készíthető ünnepi étel. Kiválóan alkalmasak főzésre, posírozásra, párolásra, sütésre és füstölésre is.

Fehér busa
Fehér busa (Hypophthalmichthys molitrix)
ang. silver carp, ném. Siberkarpfen, fr. Carpe chinoise, ol. carpa argentata, portug. carpa-pratedata, sp. carpa plateada, dán. solvkarpe, finn. hopepaksuotsa, norv. solvkarpe, svéd. zilverkarpen, bulg. bytal tolstolob, cseh. tolstolobik biely, lengy. topyga biala
A fehér busa az egész világon elterjedt halfaj, de nagy mennyiségben inkább csak Ázsia országaiban és Európa vizeiben található meg. A magyarországi tógazdaságok a fehér busa hasznosítása révén gazdaságilag jelentős fajjal gyarapodtak. Az eredetileg kínai folyókból származó busa nemesítésének és gazdasági tenyésztésének évezredes hagyománya van. Kínából indult el az 1950-es években világhódító körútjára, amikor is az ivadékok eljutottak Japántól Dél-Amerikáig, Ausztráliától Európáig. Közeli rokona a pettyes busa vagy márványponty (Hypophthalmichthys nobilis) angol neve: bighead carp.
Húsa száraz, fehér színű, ízét nyári időszakban meghatározza az általa elfogyasztott algák íze, téli időszakban, amikor nem táplálkozik, húsa kitisztul, íze semleges lesz, de szálkás. Elkészíthető sütőben, serpenyőben, roston sütve, de alkalmas a pároásra és gőzölésre is. Füstölve finom.
Amur (Ctenopharyngodon idella)
ang. grass carp, ném. Graskarpfen, fr. amour blanc, ol. amur, portug. carpa-do-limo, sp. carpa china, dán. graeskarpe, finn. ruohokarppi, norv. graskarpe, svéd. graskarp, holl. graskarper, cseh. amur bily, or. amur

Amur
Az amur eredeti előfordulási területe a kínai nagy folyók, elsősorban Jangce, a Sárga-folyó és a Hszicsiang, valamint az Amur folyó alsó és középső szakasza. Innen indult világhódító útjára, és eljutott Európa, Amerika, Japán, India, Izrael, Nepál és Ausztrália vizeibe is. Mivel az amur a világgazdasági szempontból legfontosabb halak egyike, ezért a magyarországi tógazdaságok is jelentős hangsúlyt fektetnek az amur tenyésztésére. A hal teste rendkívül izmos, torpedó alakú a fej a testéhez képest kicsi. Pikkelyei nagyok, kemények és mélyen ülnek, színe a hátán zöldesbarna, az oldalai világosabbak. Tipikus folyóvízi hal, amely a telet a folyók mélyebb medrében tölti. Egyaránt megtalálható a lassabb és gyorsabb folyású folyókban, a nagyobb tavakban is, ahová néhány évtizede telepítési kísérletek után jutott, és mára szinte őshonossá vált. Az amur növényevő hal, táplálékát a folyók, tavak hínárja és partszéli növényzete adja. Nem válogatós, ezért elfogyasztja mindazt, amit talál.
Nyári időszakban a táplálkozásából fakadóan jellegzetes íze van. Húsa száraz (zsírréteg hiánya) színe fehér, néha kicsit sárgába hajló, közepesen szálkás hal, a kisebb példányokban a szálkasűrűség a pontyhoz hasonló, de a nagyobb példányokban kevesebb. Serpenyőben, olajban sütve ideális, párolva, gőzölve finom.

Pénzes pér
Pénzes pér (Thymallus thymallus)
ang. grayling, ném. Ásche, fr. ombre commun, ol. temolo, portug. peixe-sombra, sp. timalo, dán. stalling, finn. harjus, norv. harr, svéd. harr, holl. vlagzalm, cseh. lipan podhorni, horv. lipjen, lengy. lipien,
A pénzes pér Franciaországban, Észak-Olaszországban és a Balkán északi részén honos, egészen a Fehér-tenger mellékfolyóiig. Ezüstös színezetű, a háta sötétebb, mint az oldalak. Elérheti a 60 cm-es hosszúságot és a 2,5 kg-os súlyt. A hidegvízű hegyi folyókban és patakokban előforduló nagyszerű sporthal horgászata hasonló a pisztráng horgászatéhoz. Húsa szálkamentes, kemény és sovány, valamint kakukkfű illata van. A pisztrángéval vetekedő prémium halhús íze leginkább párolva vagy posírozva érvényesül.
Csuka (Esox lucius)
ang. pike, ném. Hecht, fr. brochet du nord, ol. luccio, portug. lúcio, sp. lucio, dá. gedde, finn. hauki, norv. gjedde, svéd. gadda, holl. snoek. bolg. scsuka, cseh. stika obecná, horv. stuka, lengy. sczupak, or. scsuka, szlo. stuka, gör. turna, tör. turna

Csuka
A csuka hazája Nyugat-Európától (az Ibériai-félsziget kivételével) egészen Kamcsatkáig húzódik. A faj Észak-Amerikában is előfordul az Atlanti-óceán kanadai partjától egészen a Csendes-óceánig, beleértve Alaszka egyes részeit. Alapszíne tartózkodási helyétől és korától függően változik: az elgazosodott partközeli részeken élő csukák zöldes színűek, a brakkvízből (félsós vízből) származó halak azonban sárgásak. Az idősebb példányoknál a szürke és a barna színárnyalatok az uralkodóak. Az egész testet rendszertelen világosabb foltok fedik. Alakja jellegzetes és a fajra jellemző a testéhez képest igen nagy fej. A kacsacsőrre hasonlító fej méretének a felét a hatalmas száj teszi ki, amelyben erőteljes ragadozófogak helyezkednek el.
A csuka szeptembertől januárig (az ívási idő kivételével) a legízletesebb. Párolásra, főzésre és posírozásra a fiatal csukák alkalmasak, az idősebb példányokat (2,5 kg felett) gyakran töltésre vagy halpástétomokhoz, halételekhez töltelékként használják fel. Kemény, fehér húsa rendkívül jóízű. Némileg csökkentheti a hal élvezeti értékét a sok villaszerűen elágazó szálka.
Harcsa (Silurus glanis)

Harcsa
ang. wels, wels catfish, ném. Wels, Waller, fr. silure glane, portug. siluro europeu, sp. siluro, dán. malle, finn. monni, norv. malle, finn. monni, norv. malle, svéd. mal, holl. meerval, bolg. szom, cseh. sumec velky, horv. som, lengy. sum, or. szom, szlo. sumec, gör. goulianos, tör. yayin
A harcsa a földünkön széles körben elterjedt édesvízi faj. Eredetileg Közép- és Kelet-Európában őshonos, de betelepítések révén eljutott szinte az egész kontinensre, kivéve az északi részeket. Megtalálható hazai nagy folyóinkban, tavainkban, továbbá számos halgazdaságban tenyésztik, nevelik. Teste pikkely nélküli, a felső és alsó álkapcsokon hosszú bajuszszálak találhatóak. Élethelyétől függően háta kékesfekete vagy olajbarna, a has világosabb, az oldalak zöldes, márványozott. Elérheti a 3 m hosszúságot és a 150 kg-os súlyt. A nagy harcsák húsa rendkívül zsíros, ívási idő előtt (májustól júniusig) csaknem élvezhetetlen. Szálkamentes húsának elkészítésére alkalmasak a sütés, grillezés, főzés, posírozás, párolás konyhatechnológiai eljárások.
Afrikai harcsa (Clarias gariepnus)

Afrikai harcsa
ang. Nort African catfish, barbel, catfish, mudfish, ném. Afrikanischer Raubwels, Aalbüschelwels, fr. poisson-chat Nord African, sp.pez-gato, dán. Africans alemalle, finn. jattikonnamonni, holl. Afrikaanse meerval, gr. klarias, cseh. kerickovec jihoafricky, lengy. klarias, or. Yuzhno-Afrikanskaya zubatka, tör. karabalik
Az afrikai harcsa nagyon alkalmazkodóképes, igénytelen és aránylag alacsony költséggel szaporítható, illetve nevelhető, ezért jelentős és gazdaságilag is fontos haszonhallá vált világviszonylatban. Elterjedési területe és eredeti élőterülete az afrikai kontinens volt, de kis-Ázsiában is előfordult. Magyarországra az első afrikai harcsa ivadékok 1986-ban érkeztek Dániából és Hollandiából. Teste megnyúlt, hengeres alakú a test elülső részén, míg oldalról lapított és összenyomott a farok felől. Az afrikai harcsa elsősorban a melegebb élővizeket kedveli, ahol a víz hőmérséklete nem csökken tartósan 14 Celsius alá, ezért vadvízi tartása a hidegvíztűrő képessége miatt, nehézségekbe ütközik. 14 Celsius hőmérsékleten elpusztul, ezért hőforrások környezetébe telepített és a hőforrások melegével temperált tenyésztő telepeken gazdaságos csak a tenyésztése.
Húsa szaftos, ízletes, szálka nélküli. Színe nyersen vörös, amely hőkezelve, kifehéredik. A sokoldalú hal nagyszerűen fogadja az ízesítési és fűszerezési módozatokat, és sütve főzve, párolva, grillezve finoman elkészíthető.
Törpeharcsa (Ameiurus nebulosus)
ang. American catfish, brown bullhead, ném. Zwergwels, fr. poisson chat noir, ol. pesce gatto, dán. dvaergmalle, holl. dwergmeerval, szlo. sumcek hnedy,

Törpeharcsa
A törpeharcsát 1885 körül hozták be eredeti élőhelyéről az Egyesült Államokból és telepítették be Európa vizeibe. Kezdetben csak néhány helyen honosodott meg, elsősorban Sziléziában, Fehér-Oroszországban és Ukrajnában, de napjainkra eljutott Európa majd összes országába. Nagy törpeharcsa populációk élnek, Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Dániában és Hollandiában is. Magyarországra 1902-ben telepítették be a fajt, 1904 – ben már a Balatonban is megjelent. A Magyarországra telepített önfenntartó állományban az élőhely és a környezet módosító hatásai miatt eltérések alakultak ki. Hazánkban egy új alfaj alakult ki, amelyet Ictalurus nebulosus pannonicus néven írtak le. A Tisza-tó vizeiben nagy populációkban él.
Gazdaságilag nem jelentős, bár a húsa ízletes, szálkátlan és kereskedelemben értékesíthető. Magyarországon élő állomány inváziós jegyeket mutat, mert amennyiben túlságosan elszaporodik a jelenlétével megzavarja az őshonos faunát, és ikra, illetve ivadékfogyasztása miatt a természetes vizekben, valamint a tógazdaságokban is kárt tud okozni. Különösen kedveli a növényzetben gazdag sekély állóvizeket, az iszapos fenekű holtágakat és a tavakat. Nagyobb folyókban a márnazóna alatti rész és a kisebb folyókban a domolykó és a sügérzóna az igazi otthona.
Halászati jelentősége egyre kisebb, pedig volt idő amikor 250 tonnát halásztak belőle évente. Ma már inkább állományritkítással találkozunk, és a „fertőzött vizeken” törpeharcsa csapdák kihelyezésével próbálják kordában tartani az állományt. Húsa rendkívül ízletes, konyhakész állapotban nagyon keresett a halpiacon, a jelenlegi mennyiség többszöröse is értékesíthető lenne. A csapdákkal fogott halak nagy része Olaszországba kerül, ahol csemegeként árusítják. Ideális, sütésre, főzésre, párolásra, de cseresznyefával füstölve igazi ínyencség.
Pangasius (Pangasius hypothalamus/ Pangasianodon hypothalamus)
ang. pangasius, sutchi catfish, Vietnamese catfish, striped catfish, iridescent shark-catfish, USA. swai, ném. Haiwels, fr. silure requin, sp. panga, dán. sutchi-hajmalle, svéd. hajmal, finn. haimonni, lengy. sum rekini, thai. pla sawai, vietnám.tra, magyar. pangasius, cápaharcsa, vietnámi cápaharcsa

Pangasius
Pangasius (Pangasius bocurti/ Pangasius pangasius)
ang: pangasius, basa, basa fish, bocourti, bocourti catfish, Kambodzsa. keir, trey pra kchau, Kína. 博氏鲶, Laosz. Pa yang, Myanmar. Vietnam nga tan, Vietnám. Cá basa, basa
A faj eredeti előfordulási helye, Vietnám és a Mekong folyó volt és a folyó vízgyűjtő területei adtak otthont az első nemesítéssel, szaporítással és halneveléssel foglalkozó tógazdaságoknak. A fajnemesítés annyira jól sikerült, hogy a hal rövidesen világhódító útra indult. A pangasius gyors növekedése, és betegségekkel szembeni tűrőképessége miatt ideálisnak tűnt a Mekongból más ázsiai élővizekbe történő betelepítésre. Az ázsiai folyók áramlási területei, illetve azok vízgyűjtő medencéi környezetében: Kambodzsa, Laosz, Malajzia, Indonézia és Thaiföld további akvakultúrákat hoztak létre. Napjainkra a pangasius 22 alfajjal képviselteti magát a kereskedelemben, és Ázsiában, illetve szinte az egész világon az egyik fontos gazdasági és élelmezésbiztonsági jelentőséggel bíró édesvízi halfajjá vált.
A Pangsius harcsafajok két legnagyobb volumenben értékesített alfaja a Pangasius bocurti/Pangasius pangasius zsírban gazdag és elsősorban az ázsiai piacokon forgalmazzák, és a Pangasius hypothalamus, zsírszegény és az európai boltok kínálatát gazdagítja.
Európában kizárólag feldolgozott formában filé-ként értékesítik. A halhús tömör szerkezetű, porhanyós, nedvességekben gazdag, amely sütés közben sem veszít jelentős mértékben a tömegéből. Jól fogadja az ízesítési módozatokat, és sokoldalúságának köszönhetően sokféleképpen elkészíthető. Sütőben, serpenyőben, roston sütve esetleg grillezve ideális, gőzölve és párolva is finom. Panírozva és olajban sütve, felveszi a versenyt az olcsó tőkehalakkal.
Angolna (Anguilla anguilla)
ang. eel, ném. Flussaal, fr. anguille, ol. anguilla, portug. enguia, sp. anguila, dán. ál. norv. ál, svéd. ál, horv. jegulja, lengy. wegorz, or. jeveropejskij ugor, szlo. úhor európsky, holl. paling, gör. cheli, tör. yllan baligi, jap. unagi

Angolna
Az angolna megtalálható az európai édesvizekben, de elterjedt a Fehér-tenger és Mauritánia közötti partszakaszon is. Négy és tíz év közötti időszakot tölt a folyóban vagy tóban, majd utána augusztusban és szeptemberben ezüst angolnaként kezdi meg vándorlását a tenger felé, ahol ívik. Az angolna katadrom halfaj.
A katadrom halak, ilyen például az angolna és a barramundi sósvízben szaporodnak (ívnak), majd édesvízbe vándorolnak, hogy ott nőjenek fel és éljék le életüket. Az anadrom halfajok, mint például a lazac, sósvízben éli le az életét és csak a szaporodás kedvéért keresi fel születési helyét az édesvizeket. Az angolna ívási területei a Sargasso-tenger mélyebben fekvő területeinek aljzatán található. A szinte teljesen átlátszó lárvákat a Golf-áramlat tereli kelet felé, ahol hároméves korukra üvegangolnaként érik el az európai partokat. Itt kialakul sárgásbarna színezetük, ekkor veszik útjukat a folyótorkolatok felé. Elérhetik az 1 m-es hosszúságot.
Az angolna a nemes halakhoz tartozik, mely készülhet sütve, főzve, grillezve, párolva, de igazi kulináris csemege a füstölt angolna, melynek ára igencsak borsos. Az angolna rokon fajai az Amerikai angolna/American eel (Anguilla rostrata), amely nagyon hasonlít az európai angolnához, a Japán angolna (Anguilla japonica), a szinte nemzeti eledelnek számító unagi, a Márványangolna/giant mottled eel (Anguilla marmorata) egy igen nagyra nővő faj és az Ausztrál angolna (Anguilla australis), mely főleg Ausztrália és Új-Zéland édesvizeire jellemző.
Tokalakúak
A tokalakúak az embernél ősibbek, mégis új élet titkát hordozzák magukban és tőlük kapjuk a legjobb kaviárt, amelyet világszerte luxus élelmiszerként fogyasztanak. Több mint 70 millió éve léteznek, jellemzőik a megnyúlt fejcsúcs, az alsó állású száj és a testen öt sorban elhelyezkedő csontlemezek. Ma 19 fajuk ismert, gazdasági jelentőségüket elsősorban az adja, hogy kaviárforrásként szolgálnak.

Tokalakúak
Közönséges tok (Acipenser sturio)
ang. strurgeon, ném. Stör, fr. esturgeon, ol. storione, portug. esturjao, sp. esturion, orosz. oszjotr atlantyicsenszkij
A közönséges tok az egész Földközi-tengerben egészen Marokkóig honos. Az utóbbi évszázadban nagy számban vándorolt fel majdnem mindegyik nagyobb európai folyóba, hogy ott ívjon. A folyószabályozások és a szennyeződések megritkították, így ma már egyes vidékeken alig fordul elő, ezért csak nagyon keveset halásznak belőle. A közönséges tok maximum 3,50 m-t és 280 kg-ot ér el, de mérete leggyakrabban 1-2 méter között mozog. A tokhalászat főleg a kaviártermelést szolgálja, de sok esetben maguk a halak is a piacra kerülnek. Puha, sovány a húsuk, amely könnyen süthető, párolható. Füstölve nagyon finom.
Vágótok (Acipenser gueldenstaedtii)
ang. osetr-sturgeon, Russian sturgeon, Danube sturgeon, ném. Waxdix, Waxdick, Osietra-Stör, fr. esturgeon russe, ol. storione danubiano, sp. esturion del Danubio, orosz. osjotr ruskij
A vágótok a Kaszpi-tengerben és a Fekete-tengerben honos, a tradicionális tokhalászat nagy részének ezek a színterei. A közönséges tokhoz hasonló, de 2,40 méteres hosszával és körülbelül 110 kilogrammos súlyával valamivel kisebb. Különös jellemzője a kerek tompa orra. Húsa alkalmas, sütésre, párolásra, füstölésre.
Viza (Huso huso)
ang. beluga, ném. Hausen, Beluga, fr. beluga, ol. storione ladano, portug. esturjao.beluga, holl. europese huso, orosz. beluga
A viza legfőbb előfordulási helye a Fekete-, és a Kaszpi-tenger, alkalmanként azonban az Adriában is előfordul. Ívni felvándorol az édesvízi folyókba, korábban a Dunában egészen Passauig megtalálható volt. Az ívási vándorlások tavasszal (március, április) vagy ősszel történnek, és a viza halászata is legfőképpen erre az időszakra esik. A viza elérheti akár a 9 méteres hosszúságot és az 1500 kg-ot. Az erős túlhalászat miatt azonban az ekkora nagyságú idős matuzsálemek már nem találhatóak meg az európai vizekben. Manapság 2-2,5 m és maximum 350 kg-os példányok fordulnak elő. A vizát az általa adott értékes Beluga kaviár miatt becsülik, húsa nem kifejezetten ízletes.
A 19 faj által adott kaviárok lehetnek: BELUGA, ALMAS, KALUGA, AMUR, OSIETRA(OSETRA), ALVERTA, SIBERIAN BAERIOSKA, HACSEVRUGA, LAKE, ACADIAN, IMPERIAL, DA VINCI, ………………….melyek közül a legpopulárisabbak a Beluga, Sevruga, Osetra.
Kecsege (Acipenser ruthenus)
ang. sterlet, ném. Kleine Stöhr, fr. Esturgeon de Sibérie, sp. esturion de Siberia, dán. sterlet, finn. sterletti, norv. sterlett, svéd. sterlett, bolg. chiga, cseh. jeseter maly, horv. keciga, lengy. czezuga, tör. ciga baligi, orosz. sterlyad

Kecsege
A kecsege a tokalakúak rendjébe tartozó, de az édesvízi életmódra teljesen áttért hal, mely hazai vizeink közül egyre csökkenő egyedszámban, de előfordul a Duna, a Tisza, a Kőrösök, és a Dráva áramlási zónáiban. Szívesen tartózkodik a folyók homokos, kavicsos aljzatú, gyors sodrású, hűvös oxigéndús részein. Fő táplálékát a különféle rovarok vízben fejlődő lárvái alkotják (kérészek, tegzesek, szúnyogok). Közép-és Kelet Európa folyói, valamint a Kaszpi-, az Azovi-, és a Jeges-tengerbe torkolló folyókban nagy populációk élnek vadvízi környezetben. Húsa kiváló, jellegzetes ízű, finom és szálkamentes, zsírral átszőtt. A vért alatt a hasoldalon, sárga színű zsírdepó van.
Felhasználható sütőben, roston, grillezve, párolva, és gőzölve is ideális. Pörköltként kiváló, de húsleves is készíthető belőle.
Tilápia (Oreochromis niloticus)
ang. Nile tilapia, ném. Nil-Maulbrüter, fr. Tilapia du Nil, sp. tilapia del Nilo, dán. nilcichlide, finn. niilintilapia, svéd. munruvare, cseh. talmoun nilsky, lengy. tilapia nilowa, tör. tilapya, israel cipurasi, jap. chikadai, India. tilapia

Tilápia
A tilápia a bölcsőszájú halak családjába tartozik, szaporodása jellegzetes és különleges. Íváskor a hím fészket (gödröt) készít, amelybe a nőstény elhelyezi az ikráit. Az ide lerakott ikrákat a hím megtermékenyíti, majd a termékeny ikrákat (200-400) a nőstény a szájába veszi és kikelésig ott őrzi. A tilápiák családjába közel 30 különböző tilápiafaj tartozik. Eredetileg Észak- és Közép-Afrika folyóinak vízrendszereiben honos, de Afrika számos kisebb-nagyobb vizébe is betelepítették. Tógazdasági intenzív tenyésztése révén kerül a kereskedelmi forgalomba a tilápiák nagyobb volumene. Élelmezésügyileg fontos és nagy gazdasági jelentőséggel rendelkező halfaj. Élőhelyeinek megválasztásában nem túl válogatós, nagyfokú alkalmazkodó készségének segítségével, egyaránt megél és szaporodik édesvízben és félsós brakkvízben is.
Az indiai konyha egyik nagyon kedvelt hala. Szálkamentes húsának szerkezete kemény, határozott, stabil, erős textúrával rendelkezik. Íze finom, nagyszerűen fűszerezhető. Serpenyőben, sütőben, roston sütésre alkalmas, gőzölve és párolva is készíthető. Olajban sütve igen ízletes.