Tengeri hidegvízi halak

Alaszkai tőkehal (Theragra chalcogramma)

ang. Alaska pollack, ném. Alaska-Pollack, fr. morue du Pacifique occidental, ol. merluzzo dell’ Alaska, sp. abadejo de Alaska, jap. suketodara

Az alaszkai tőkehal az északi Csendes-óceán, partvidékein honos.  Szája felső állású, különleges ismertetőjele felfelé ívelt oldalvonal. Elérheti az 1,30 m hosszúságot, de általában kisebb méretű halak kerülhetnek forgalomba. Nem jellemző az egész halként vagy haltörzsként történő értékesítése a faj kereskedelmi volumenét a fagyasztott filéként történő tömegértékesítés adja. A tőkehalak közül a legolcsóbb és legkevésbé értékelt faj, mert hústextúrája és íze messze elmarad fajtársaitól. Panírozott rántott halként ideális, de gyenge hússzerkezete és magas víztartalma miatt, serpenyőben vagy sütőben történő sütésre, posírozásra, gőzölésre nem a legjobb választás.

Atlanti hering (Clupea harengus harengus)

ang. herring, Atlantic herring, ném. Atlantischer hering, fr. hareng, ol. argina, portug. aremque, dán. sild, norv. sild, svéd. sill, holl. hareng, lengy. sledz, or. sjeldy atlantyicseszkaja

A világ halhozamának egyharmadát a heringfélék teszik ki. Legjelentősebbek az Atlanti hering, a Csendes-óceáni hering és a Balti-tengeri hering, melyek ősidők óta fontos táplálkozási forrást jelentenek. A heringfélék családja több mint 200 fajt és alfajt számlál, a testük színe általában ezüstösek, úszóik sötétebb színezetűek. A Balti-tengeri hering csupán 14-18 cm, míg az Atlanti- és Csendes-Óceánban élő ezüst hölgyek elérhetik a 45 cm hosszúságot is, bár az átlagméret 15-30 cm. Olajban magas tartalommal bíró hal ezért füstölésre kiválóan alkalmas és egyike a legmagasabb Omega 3-D tartalommal rendelkező halaknak. Számos európai országban szép és elegáns néven emlegetik a heringet, nevezetesen: ezüst hölgy-ként. A karcsú nyúlánk és elegáns test ezüstös színben játszik, a háti részen zöld és kék árnyalatokkal tarkítva. Kereskedelmi méretei a 100g-tól a 450g-ig terjedhetnek. A 250g méretig nagyszerűen grillezhető és süthető egyben, míg a nagyobbakat inkább filézzük le, és úgy hőkezeljük. Egy eredeti skót eredetű tradicionális recept azt írja, hogy a bőrös filéket tekerjük össze ízesítés után és szalonnazsírban süssük meg.  A húsa kemény, a magas olajtartalom pedig jellegzetessé teszi a hús illatát, csakúgy, mint a szardelláknál.

Az egészen friss heringek bőre és a szemei csillogóak, csakúgy, mint a pofarész, amely azonban hamar bepirosodik. Ebben az esetben a hering már nem annyira friss, mint közvetlenül a halászhajókról lekerülve, ám minősége még mindig kiváló. Miután ez a piros szín eltűnik és az arcszín szürkévé válik, a hal nem számít többé frissnek és konyhai szempontból már csak árnyéka önmagának. A heringet többnyire serpenyőben sütik, de zsírtartalma miatt a roston sütésre vagy grillezésre is igen alkalmas.

Fekete tőkehal (Pollachius virens)

ang. saithe, ném. Seelachs Köhler, fr. lieu noir, portug. escamudo, sp. carbonero, dán. sej, norv. sei, holl. koolvis, lengy. czerniak, or. szaida

A fekete tőkehal a Spitzbergáktól a Vizcayai-öbölig honos, de az Atlanti-óceán észak-amerikai partvidékein is előfordul. Főként a víz fenekén vagy a szabad vízben tartózkodik. A szája felső állású, azaz alsó álkapcsa rányúlik a felsőre. Elérheti az 1.20 m hosszúságot.

Húsának íze nagyon jellegzetes, és rántott halként vagy halrudacskaként igen kedvelt, füstölve egyenértékű a füstölt lazaccal. Kereskedelmi forgalomban kapható méretei hasonlóak rokonához a közönséges tőkehalhoz 0,5 – 6 kg méretben kaphatóak a kereskedésekben. A friss fekete tőkehal régebben nem volt nagyon közkedvelt, mégpedig a színe miatt: sovány barnásszürke hús csak főzés után válik világossá.

Foltos tőkehal (Melanogrammus aeglefinus)

ang. haddock, ném. Schellfisch, fr. églefin, portug. arinca, sp. eglefino, dán. kuller, fin. kolja, izl. ysa, norv. hyse, svéd. kolja, holl. schelvis, lengy. lupacz, or. piksa

A foltos tőkehal Izlandtól Spanyolország északi-partvidékéig honos, és az Egyesült Államok atlanti-óceáni partvidékén is előfordul.  Az oldalán található fekete vonalról és a mellúszó feletti pontról ismerhető fel. A szája felső állású, de nem rendelkezik bajuszszállal, elérheti az 1,10 m hosszúságot is, de legtöbbször nem haladja meg a 75 cm-t. A fekete tőkehal a Brit-szigeteken igen népszerű. Az angolszász gasztronómiai kultúra egyik alappillérének a fish and chips-nek az közönséges tőkehal melletti másik fő alapanyaga.

A halhús fehér színezetű és lédús nagy lemezekből áll, a hústextúra tömör és határozottan stabil. A hal jól fogadja a füstölési módozatokat. Íze édes és tiszta, ezért Skóciában a foltos tőkehal nagyobb népszerűségnek örvend a séfek körében, mint a közönséges tőkehal.

Hekk/ Szürke tőkehal (Merluccius merluccius)

ang. hake, ném. Seeecht, fr. merlu, ol. nasello, portug. pescada branca, sp. merluza, dán. kulmule, norv. lysing, svéd. kolmule, holl. heek, horv. mol, gör. bacaliros, tör. berlan

A szürke tőkehal Norvégiától Izlandig és Mauritániáig, valamint a Földközi tengerben terjedt el. éjszaka felúszik a felszínre, és ott heringekre vadászik. Fontos haszonhal, amelyet vonóhálóval és horogsorral fognak. A kifogott halak háromnegyede az Atlanti-óceán északi részéről származik.  A szürke tőkehal szája felső állású és erős fogakkal rendelkezik. Mérete elérheti a 1,20 m-t, de legtöbbször nem haladja meg a 70 cm-t. A szürke tőkehal sütve vagy párolva készíthető el, erőteljes ízvilága miatt nagyon kedvelik. Magyarországon hekk néven ismert, Spanyolországban a zarzuela nevű spanyol specialitás klasszikus alapanyaga.

Közönséges tőkehal (Gadus morhua)

ang. cod, ném. Kabeljau, fr. morue, portug. bacalhaudo-Atlantico, sp. bacalao, dán. torsk, holl. kabeljauw, lengyel. dorsz, or. treszka

A tőkehal a Spitzbergáktól egészen Nagy-Britannia nyugati partvidékéig honos, de a grönlandi és észak-amerikai partrvidéken is előfordul. A tengerfenék közelében él, ám ha zsákmányra vadászik, a nyílt vízre is kimerészkedik. Szája alsó állású, háta zöldesbarna, sötétebb foltokkal, a hasi oldal világosabb. Hossza elérheti a 2 m-t is, de legtöbbször nem haladja meg a 80 cm-t. A tőkehalat frissen vagy mélyhűtve értékesítik. Ikrái füstölve vagy krém formájában kerülnek a kereskedelembe.

Dél -Európában és Skandináviában szárított, illetve szárított és sózott tőkehalként is igen kedvelt. A levegőn szárított és besózott tőkehalat felhasználás előtt 1-2 nappal be kell áztatni.

A közönséges tőkehalat sokszor összekötik a Brit-szigetek klasszikus ételével a fish and chipsel, de a hal felhasználhatósága ennél sokkal szélesebb körű. A tőkehal szuper-fehér húsa és textúrája azon séfek álma, akiknek olyan alapanyagra van szükségük, mely egyrészről ízletes, másrészről sokoldalúan elkészíthető, harmadrészről nagyon egészséges. A hófehér halhús magas nedvességtartalommal rendelkezi és nagy lemezekből áll. Elkészítése nagyfokú szakmai tudást igényel mert túlhőkezelésnél egyszerűen szétesik.

Közönséges makréla (Scomber scombrus)

ang. Atlantic mackerel, mackerel, ném. Atlantische Makrele, fr. maquereau commun, ol. scombro, sp. caballa, portug. sarda, dán. makrel, norv. makrell, svéd makrill, holl. makreel, horv. skusa, or. makrel, skumbrija, gör. skumbri, tör. uskumru

A közönséges makréla a nyílt tengerek gyors úszója. Az Atlanti-óceánban előfordul Norvégia és Marokkó között, valamint a Földközi-tengerben és a Fekete-tengerben is elterjedt. Nyár elején ívik, ilyenkor felkeresi a partközeli vizeket és ez egyben a hagyományos fő halászidény is. Jellegzetes ismertetőjele kékeszöld hátán a szabálytalan, sötét színű csíkos mintázat. Hossza legfeljebb 50 cm, általában azonban nem haladja meg a 30 cm-t.  Az egész évben kiváló minőségben rendelkezésre álló hal, a kereskedésekbe 200g-tól 800g méretben jut el. A test alakja izmos, erős, orsó alakú, áramvonalas és nagyon gyorsan óriási távolságok megtételére képes.

Kifejezetten zsíros halfajta, ezért könnyen megromlik. Vásárláskor ügyeljünk arra, hogy bőre feszes és fényes, szeme tiszta, kopoltyúja piros színű legyen.  Sokoldalú hal sokféleképpen elkészíthető. A 300-400 gramm súlyú, egyadagos halak tökéletesek akár párolva akár grillen, akár roston sütve. A hús állaga diszkrét, természetes, finomszerkezetű és a nagyon fiatal csirkehúsra emlékeztet.

Az íze finom, könnyed és jellegzetes, illetve nagyon zamatos. Illata határozottan óceáni jelleget sugall, enyhe célzással a tengeri zöld algára. A közönséges makréla amellett, hogy ízletes, nagyon egészséges is, hiszen tartalmaz még foszfort és B vitaminokat is. Omega-3D esszenciális zsírsav tartalma az egyik legmagasabb a sósvízi halak közül.

A makréla igen magas helyet foglal el az ázsiai, többek között a japán gasztronómiában, ahol az egész halat ízesített szójaszószban marinálják, mielőtt magas hőmérsékleten grilleznék vagy sütnék. A magas olajtartalom miatt kiválóan lehet füstölni, illetve a füstölt halhúsból pástétomot készíteni.

Ördöghal (Lophius piscatorius)

ang. monkfish, angler, ném. Seetufel, fr. lotte, baudroie, ol. rana pescatrice, potug. tamboril,. sp. rape, dán. havtaske, norv. breiflabb havtaske, svéd. marulk, holl. zeeduviel, horv. grdobina, or. jevropejszkij udyilscsik, gör. peskantrisa fanari, tör. fener

Az ördöghal előfordulási területe a Barents-tenger északnyugati részétől Gibraltárig húzódik, magában foglalja a Földközi-tengert és a Fekete-tengert is. Élettere a sekélyebb víztől 500m mélységig terjed. Az ördöghal lustán, álcázásának köszönhetően szinte alig észrevehetően fekszik a tengerfenéken, beásva magát a homokba., és fejközéptől induló, bóbitás végű, éjszaka fluoreszkáló „horgászbotját” lassan lengeti. Ha egy hal rákap erre a csalira, az ördöghal hirtelen kinyitja száját, és az ekkor keletkező szívóerő beszippantja a zsákmányát. Fő fogási területe az Atlanti-óceán északi, hidegebb vizei.

Az ördöghal a Lophius nemzettség egyik legnagyobbra nővő hala, a nagysága elérheti a 2 métert is, de kereskedelmi forgalomba kerülő halak általában 1 méter alattiak. A színe sötét, a bőre csúnya, néha rücskös, alakja visszataszító, a feje és a szája óriási és tűhegyes fogakkal van tele. Az ördöghal édes húsa robosztus, izmos mégis omlós, szaftos textúrával párosul.  A halhús íze hasonlít a homár farkában lévő hús ízére.  Az 1970-es években az ördöghal vadvízi fogások óriási volumenének köszönhetően tömeghalnak minősült, melyet elsősorban a kisebb pénzű emberek engedhettek meg maguknak, gúnynevét is innen kapta – „szegény ember homárja”. Napjainkra az ördöghal világszerte szerepel az ínyenc éttermek étlapját, de az ára igen borsos.

Az ördöghal finom, tömör húsa sokféleképpen elkészíthető, de nagy odafigyelést igényel, hogy ne menjen tönkre az igen drága alapanyag. A drága halkülönlegesség nagy előnye, hogy a húsa a gerincoszlopot leszámítva teljesen szálkamentes.

Pettyes rája (Raja montagui)

ang. skate, spotted ray, ném. Glattrochen, fr. pochteau gris, ol. razza barosa, portug. raja -oirega, sp. noirega, dán. skade, norv. storskate, svéd. slatrocka, holl. vleet, horv. volina mrkulja, gör. selachi

Előfordulási területe az Atlanti-óceán északkeleti része a barents-tengertől és Izlandtól egészen Marokkóig és Madeiráig, az Északi- és Földközi -tenger nyugati részével együtt. Ez a faj a homokos, iszapos talajú vizekben él, a parti övezetektől 200 m mélyen is fellelhetők.  Egyes példányok 600 mélységben is élnek. A pettyes és a sima rája Észak-Európában a halászat szempontjából legfontosabb rájafajok.  A tövises rájától a sima és a pettyes rájákat a hegyesebb és kiállóbb orruk különböztetik meg. A test közepén hűúzódó tövissorok a farokra korlátozódnak, míg a tövises rájánál a test közepéig érnek. A hátrész színe egyenletesen zöldesbarna, olykor fekete foltok tarkítják.  nagyra nővő faj, hossza elérheti a 2,50 m-t , míg súlya a 100 kg-ot.

Kereskedelmi forgalomban szinte kizárólag a lebenyek kerülnek. A belőle készült füstöltáru nagyon ízletes. A friss rája sütésre, posírozásra tökéletesen alkalmas, de a hús érlelése javasolt.

Piros morgóhal (Aspitrigla cuculus)

ang. red gurnard, ném. Seekuckuck, fr. grondin rouge, ol. capone imperiale, portug. cabra-vermelha, sp. arete, dán. tvaerstribet knurhane, norv. tverrstripet knurr, svéd. rödknot, holl. engelse poon, horv- kokotic kamenjar, lengy. kurek naplon, gör. kaponi, tör. kurlangic

A piros morgóhal az Északi-tengertől Mauritániáig honos, ám a Földközi-tenger nyugati és délnyugati részén gyakoribb. Másutt ritkán fordul elő. A morgóhalak – angolul searobins – a páncélosarcú halak rendjébe tartoznak. Ennek a családnak a tagjai nagy páncélozott fejjel rendelkeznek. Kereskedelmi forgalomban három faj képviselteti magát: piros morgóhal, közönséges morgóhal, szürke morgóhal, és az átlag méreteik 250g és 2,5 kg között vannak.

A morgóhalfélék hasi oldalukon lapított fenéklakó halak, melyek apró rákokkal és kishalakkal táplálkoznak. Magas minőséget képviselő halak, nagyon ízletesek, a hússzerkezetük az alacsony zsírtartalom miatt kissé száraz, de nagyon zamatos. A morgóhalak húsa tömör textúrájú és fehér színezetű és többféle hőkezelési módszerrel is elkészíthető. Főzésnél nagy odafigyelést igényel, mert túlfőzés hatására veszít az értékéből-minőségéből. A morgóhalfilé finomabb, ha először lehűtjük, majd például paradicsomszószban ismét felmelegítjük. Sütésnél, hőkezelés előtt ajánlatos eltávolítani a bőrét. A csontozata és a feje kiváló alaplének, levesnek és a „bouillabaisse” nevű klasszikus francia hallevesből elengedhetetlen a morgóhal hús. A filézése és konyhai előkészítése jó kézügyességet, élest kést és nagy gyakorlatot igényel

Szardínia (Sardina pilchardus)

ang. pilchard, ném. Sardine, fr. sardine, ol. sardina, portug. sardinha, sp. sardina, dán. sardin, norv. sardin, holl. sardien, horv. srdela, lengy. sardynka, or. szardina, gör. sardella, tör. sardalya

A szardínia az Északi-tenger déli részétől, egészen Marokkó atlanti-óceáni partjaiig honos. Az Északi-tengerrel ellentétben a Földközi-tengerben (a legkeletibb részek kivételével) nagy számban fordul elő, és a Fekete-tengerbe is behatol. Vontatóhálóval vagy kerítőhálóval fogják. A Földközi-tengeri szardíniahalászok által kifejlesztett éjszakai halászati módszerrel, fénycsóvákkal világítják meg a vizet, majd a fényhatás miatt odasereglő szardíniákat kerítőhálóval ejtik csapdába.

Szardínia vagy Szardinella mindkét neve elfogadott a kereskedelemben, hiszen tulajdonképpen ugyanarról a fajról beszélünk, azaz a Sardinus pilchardus –ról. A kisebb méretűeket szardíniának, míg a nagyobbakat szardinellának nevezi a köznyelv. A szardínia húsának olajtartalma magas, nem száraz és nem ízetlen. Kellemes olajaroma jellemzi, amely pikáns, ízletes és sütve zamatos. A szardínia húsa lehet világos rózsaszín. A szardíniák átlagosan 80-150g súlyúak melyek tökéletesen alkalmasak a grillezésre. Napjainkra a szardínia feldolgozás első számú országa Marokkó. A világ szardínia halászati és feldolgozási mennyiségének 68-70%-át a marokkói halfeldolgozó ipar adja. A szardínia a nevét Szardínia szigetéről kapta, ahol annak idején nagy mennyiségben halászták.

Szent Péter hal (Zeus faber)

ang. John Dory, ném. Petersfisch, fr. Saint-Pierre, ol. pesce San Pietro, portug. galo-negro, sp. pez de San Pedro, dán. St.Petersfisk, norv. St.Petersfisk, svéd. St.Persfisk, holl. zonevis, horv. kovac sanpjer, lengy. piotrosz, or. szolnecsnyik, gör. christopsaro, tör. dülger

A Szent Péter hal nagyon elterjedt, és az Atlanti-óceán egész keleti részén előfordul Norvégiától Dél-Afrikáig, valamint a Csendes-óceánban (Japán, Korea, Ausztrália, Új-Zéland) Egyedül vagy néhány fajtársával a nélytengeri halrajokhoz csapódik és azokkal táplálkozik. Mivel bizonyos évszakokban kis számban, de mindig heringekkel együtt fogták ki, Németországban „heringkirály” névvel is illetik. Elnevezése a legtöbb nyelven Szent Péterre utal (Saint-Pierre, San Pietro, San Pedro).

A Szent Péter hal nevére különböző etimológiai magyarázatok léteznek például: az angol „John Dory” nevet minden bizonnyal az olasz „janitore” (kapuőr, ajtónálló), szóból vezették le, amelyet Szent Péter jelzőjeként is szoktak használni. Másik magyarázat szerint a hal angol neve, francia gyökerekből ered, ugyanis a francia „janues doré” jelentése -aranysárga, utalva a hal csillogó aranyban játszó színezetére. A legenda szerint Szent Péter volt az, aki egyszer egy hal hozta aranypénzzel fizette ki a vámot, amikor át szeretett volna kelni egy hídon és a két sötét folt a hal oldalain Szent Péter ujjainak lenyomata.

A Szent Péter hal kereskedelmi forgalomban 230-450 g és 2kg + tömegtől található meg. A hal feldolgozása során és a Szent Péter hal filére való bontásakor, komoly veszteséggel kell kalkulálni. A nagy fej, az uszonyok, úszók, és farok, illetve a konyhai előkészítő tevékenységek a teljes súlyának a felét is kitehetik. A Szent Péter hal a halgasztronómia egyik legfinomabb nyersanyaga, zsenge fehér húsa kitűnő ízminőségű.

Szürke márna/ Tengeri Pérhal (Mugil cephalus)

ang. grey mullet, ném. Grossköpfige Meerasche, fr. mullet a grosse téte, ol. cefalo, portug. tainha-olhavlo, sp. pardete, horv. cipal glavac, or. csornij kefal, gör. kephalos, tör. kefal

A tengeri pérhal az egész világon elterjedt faj, Magyarországon szürkemárna néven is értékesítik. Európában a Vizcayai-öböltől a Földközi-tengerig. valamint a Fekete-tengerben fordul elő. álló-, vető vagy partihálóval halásszák, horogra csak a fiatal, tanulatlan példányok mennek. Bár neve alapján a tengeri márnák családjához sorolnánk, és a vörös márna jegyeit keresnénk rajta, de valóságban a tengeri pérhalak csoportjának képviselője.

Kereskedelmi forgalomban 300g-tól 450g nagyságú példányok a legjellemzőbbek. A kisebb halak egészben sütve, a nagyobbak inkább gőzölve vagy párolva ideálisak. Húsa füstölésre és sóval szárítva is használható. Húsa erőteljes ízvilágú. Görögországban és Törökországban az ikráját is előszeretettel fogyasztják. Az ikrákat sózás és préselés után kiszárítják, majd méhviasszal vonják be. Így tartósítják. A drága ínyencségnek számító préselt halikra „avgotaracho” nálunk nem kapható. Provence-ban és Japánban a hasonló módszerrel előállított termék „boutargue” illetve a „karasumi”néven kerül a halkereskedések polcaira.

Vékonybajszú tőkehal (Merlangius merlangus)

ang. whiting, ném. Wittling, fr. merlan, ol. merlano, sp. merlán plegonero, dán. hvilling, norv. hvitting, svéd. hviling, holl. wijtling, bolg. merlang, horv. pismolj, lengy. witlinek

A vékonybajszú tőkehal elterjedési területe az Atlanti-óceán Izlandtól Portugáliáig terjedő szakasza, illetve megtalálható egy alfaja (Merlangius merlangius euxinus) az Adriai-tengerben, az Égei-tengerben, a Márvány-tengerben, illetve a Fekete-tengerben.  A fenéklakó hal a legkisebbre nővő faj a tőkehalak családjából, hiszen ezüstösen-szürkés csillogó teste maximum 3 kg-ra nő meg. Kereskedelmi forgalomban jellemzően az 1,20-1,50 kg nagyságú példányokkal találkozhatunk. A nagyszerű adottságokkal rendelkező hal egész évben elérhető, de legnagyobb volumenben január – február, illetve július – december terjedő időszakban fogják. A frissen kifogott tőkehal finom ízvilágú és zsenge, fehér húsának kitűnő zamata van.  Posírozásra, és sütésre ideális.

Villásfarkú abroncshal (Lepidopus caudatus)

ang. silver scabbard, ném. Strumpfbandfisch, fr. sabre argenté, ol. pesce bandiera, portug. peixe-espada, sp. pezcinto, norv. slirefisk, holl. kousebandvis, hor. zmijicnak repas, gör. spathopsaro, tör. catalkuyruk

Bretagne és Szenegál között, valamint a Földközi-tenger nyugati részén elterjedt, ezenkívül a déli féltekén (Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Afrika körül) is előfordul. Portugália és Marokkó partjainál, a Földközi-tengerben Messina környékén is halásszák.

Teste igen hosszúra nyúlt, oldalról lapított, angolnaszerű. Feje hosszúkás előreálló álkapoccsal, alul és felül erős tépőfogai vannak. Hátúszója úszószegéllyé alakult az évszázadok alatt, pikkelytelen bőre egységesen ezüst színű, farka villás.

Fehér zamatos húsa, sütve és párolva nagyon finom.

Vörös álsügér (Sebastes marinus)

ang. golden redfish, ném. Rotbarsch, fr. grande sébaste, portug. peixe-vermelho, dán. stor rodfisk, norv. uer, svéd. större kungfish, holl. roodbaars, lengy. karmazyn

Ez a faj az északi tengerekben honos. A Novaja Zemljától és a Spitzbergáktól az Északi-tenger északi részéig és a Kattegat-szorosig terjedt el, ám az Atlanti-óceán nyugati részén, a hidegebb régiókban is fellelhető. A fiatal példányok a partvonal közelében tartózkodnak, a kifejlett egyedek általában 100-1000 m-es mélységben fordulnak elő. Halászatuk vonóhálóval és horogsorral történik. A vörös álsügér gazdasági szempontból igen fontos szerepet játszik. Közeli rokonságban áll a skorpióhalakkal. 1 méter hosszúságúra és 15 kg -ra is megnőhet.

A vörös álsügér filéje kiválóan alkalmas vajban vagy olívaolajban történő sütésre. Hústextúrája tömör, bőre színe vörös-rózsaszín, halhús színe fehér, mely tökéletes párolva és sütőben sütésre is.