Rákok

Alaszkai királyrák (Paralithodes camtschaticus)

ang. red king crab, Alaska king crab, ném. Alaska-Königskrabbe, or. krab kamcsatszkij, jap tarabagani

Az alaszkai királyrák elterjedési területe a Csendes-óceán nyugati részén Koreától Kamcsatkáig, keleten az Aleut-szigeteken át Alaszka nyugati partvidékéig, valamint dél felé a Csendes-óceán kanadai partvidékéig nyúlik. Az Egyesült Államok keményen szabályozza az alaszkai királyrák halászatot, csak a 137 mm feletti hátpajzzsal rendelkező hímeket lehet kifogni, ez alatti méretek és a nőstények kifogása szigorúan tiltva van. A kifogott állatokat általában még a hajó fedélzetén megfőzik és feldolgozzák, és kizárólag mélyhűtött vagy konzervált állapotban exportálják. Az alaszkai királyrák íze kitűnő és a lábak (legfőbb kereskedelmi formája) viszonylag sok húst tartalmaznak. Nagyon drága alapanyag.

Amerikai homár (Homarus americanus)

ang. American lobster, amer. Main lobster, Canadien lobster, kan. lobster, ném. Amerikanischer Hummer, homard américan, ol. astice americano, fin. amerikanhummeri, sp. bogavante amercano, svéd, amerikans hummer

Az amerikai homár az Atlanti-óceán északnyugati részén Kanadától egészen az észak-karolinai Hatteras-fokig honos. Teljes elterjedési területén intenzíven halásszák. Az amerikai homár csak kevés szempontból különbözik európai rokonaitól. Ollói gyakran némileg szélesebbnek látszanak, de ez alapján teljes biztonsággal nem lehet őket megkülönböztetni. Az amerikai homár 65 cm-es maximális hosszúsága is hasonlít az európai fajra. Az amerikai homár gyakran nagyobbnak tűnik, mivel általában nagyobb példányok kerülnek élve a piacra, bár ez sokkal inkább az európai homár túlhalászását tükrözi. Az amerikai homárt jelentős mennyiségben importálják Európába és ha szakszerűen szállítják az íze az európai homárral egyenértékű. A legtöbb homár napjainkban Kanadából és az Egyesült Államokból érkezik az európai piacokra, mert az amerikai homár halászata az európai faj tizenhatszorosát teszi ki.  Finom húsa főzésre, sütésre, illetve grillezésre alkalmas.

Európai homár (Homarus gammarus)

ang. European lobster, ném. Europaischer Hummer, homard européan, ol. astice, portug. lavagante, sp. bogavante, dán. hummer, norv. hummer, holl. zeekreef, horv. hlap, or. omar, gör. astakós, tör. istakoz

Az európai homár az Atlanti-óceán északkeleti részén Norvégiától egészen Marokkóig és a Földközi-tenger túlnyomó részében található meg. A Földközi-tenger melegebb vizű keleti részén nincs jelen, de a viszonylag hidegebb területeken, mint az Égei-tenger északi része és a Márvány tenger, nagy populációk élnek. Jelentős mértékben halásszák a Brit-szigetek környékén, Norvégia térségében és az Atlanti-óceán francia partszakaszán. A forgalomba kerülő európai homár kereskedelmi volumene, még mindig a vadvízi fogások eredménye, bár léteznek akvakultúrás tenyészetek is. Homárfarmok dolgoznak Franciaországban és Spanyolországban is, de gazdasági szempontból jelentős szintű tenyésztést azonban eddig még nem sikerült megvalósítani.

Az európai homárnak nagyok és szélesek az ollói, testszíne sötét, részben kék színű, mely különösen az Északi-tengerben élő példányokra jellemző. Maximális testhosszúsága 60 cm-is lehet, az ilyen állatok súlya elérheti az 5-6 kg-ot is. Az ekkora méretű példányok körülbelül 60 évesek. Az intenzív halászat révén az ilyen nagyságú rákok ritkák, többnyire 25-50 cm között kerülnek forgalomba.

A friss európai homár rendkívül ízletes, és mind főzve, mind sütve igazi ínyencség. Nagyon híres a Bretagne-i homár, melynek ára igencsak borsos. Az európai homár kék színe főzést-sütést követően vörössé válik, hasonlóan unokatestvéréhez az amerikai homáréhoz.

Európai languszta (Palinurus elephas)

ang. common spiny lobster, ném. Europaische Languste, fr. languste rouge, ol. aragosta palinuro, portug. lagosta, sp. langosta comun, holl. langoest, horv. jastog, gör. astakos, tör. böcek

Az európai languszta elterjedési területe az Atlanti-óceánban Angliától egészen marokkóig terjed, de az egész Földközi-tengerben megtalálható. Elterjedési területén mindenhol halásszák. Az európai languszták között ez a faj könnyen felismerhető az élénk téglavörös-lila mintázatáról, valamint a potrohszelvények oldalsó részein található világos foltokról. A csápok élénkpirosak. Az európai languszta maximum 50 cm hosszúságúra nő meg, de testmérete többnyire 20-40 cm között marad.

A Földközi-tenger környékén és az Atlanti-óceán mentén a faj rendszeresen megtalálható a halpiacokon. Az európai languszta nálunk általában mélyhűtve kapható, de az élő nagyobb példányok ára, még a halpiacokon is figyelemreméltó magasságokba szökhet. Íze és hústextúrája kiváló, és minden elkészítési módra alkalmas, a főzéstől kezdve a sütésen át egészen a grillezésig. A nagyobb példányok főzési ideje elérheti a 30 percet is.

Fehérlábú garnéla (Penaeus vannamei)

ang. white-leg shrimp, white shrimp, ném. Weissebein-Garnele, fr. crevette patte blanche, sp. camarón patiblanco, camarón blanco

A fehérlábú garnéla eredetileg Közép- és Dél-Amerika csendes-óceáni partja mentén, Észak-Mexikó és Közé-Peru között honos, de főként Mexikó, Guetamala és El-Salvador partjainál halásszák nagy mennyiségben. A tengerentúlon Közép-és Dél-Amerika egyes országaiban eredményesen tenyésztik. Az ezredforduló elején az ázsiai országok is tenyészteni kezdték ezt a fajt, a fekete tigrisgarnéla (Penaeus monodon) alternatívájaként és Kína, illetve Vietnám mellet Indiában is jelentős gazdaságokat hoztak létre. Napjainkra a faj kereskedelmi volumene meghaladja a fekete tigrisgarnéláét. Felismerhető szürkés színezetéről és világos lábairól. A közkedvelt fajt általában white shrimp néven forgalmazzák, kiegészítve a származási országra vonatkozó információval. Főzve, sütve, grillezve egyaránt jó.

Fekete tigrisgarnéla (Penaeus monodon)

ang. giant tiger parwn, black tiger, ném. Schiffskielgarnele, fr. crevette géante tigrée, jap ushi-ebi

Fekete tigrisgarnéla néven forgalmazzák a nemzetközi piacon ezt az Ázsiából származó garnélafajt, mely gazdasági szempontból az egyik legfontosabb garnélák egyike. Indiában, az indopacifikus térségben és a Távol-Keleten halásszák, míg egyes országokban-főként Indonéziában és Kínában eredményesen tenyésztik. A Fekete tigrisgarnéla színezete a tigrissel ellentétben azonban sötét alapon világos csíkok díszítik-erre utal a nevében a jelző (black-fekete). Kizárólag mélyhűtve vagy defrosztálva kerül forgalomba, legfinomabb grillezve, vagy serpenyőben esetleg roston sütni.

 

Folyami rákok

A folyami rákok nagy ollóikkal a velük rokon fajra a homárokra hasonlítanak, a család többi tagjaival ellentétben azonban édesvízben élnek. A világon mintegy 300 fajuk létezik, nagy részük az Egyesült Államokban, a többi Európában és Ausztráliában honos. A folyami rákok régen a szegények eledele volt, ám napjainkra igazán nagyra becsült ínyencfalattá váltak, és bár majdnem kiirtották őket, de a nagy becsben tartott édesvízi rákok egyes fajait ma akvakultúrákban sikeresen tenyésztik. Az édesvízi rákok 10 cm nagyságtól és 55 gramm súlytól kerülhetnek kereskedelmi forgalomba. Az európai vadvízi és tenyésztett folyami rákok elérhetőek egész évben, sajnos szegényes ellátottsággal. A gyenge kereskedelmi volument nagyban befolyásolja, egyrészről a rákok utáni óriási kereslet mely olyan országokból érkezik, melyek gasztronómiai kultúrájában előkelő helyen szerepelnek a folyami rákokból készített ételek, másrészről a szezonalitás. A folyami rákok ellentétben a homárral (mely sokáig tárolható vízközeg nélkül) szállításra érzékenyek. A folyami rákok logisztikai követelményei elég magasak ezért frissen ritkábban, míg fagyasztottan gyakrabban megvásárolhatóak.  A hazánkban élő három őshonos, védett tízlábú rákfaj (kövi rák, nemesrák, kecskerák) mellett, még nyolc idegenhonos rákpopuláció él. Az új rákfajok (cifrarák, jelzőrák, vörös mocsári rák, mexikói törpe folyamirák, kínai gyapjasollós rák) sok esetben visszaszorítják az őshonosokat. Az idegenhonos invazív rákfajok megjelenése miatt, már tapasztalható pl. az őshonos kecskerák populációjának csökkenése a Dunamenti vízgyűjtő területeken.

Legtöbbet előforduló folyami rákfajok a következők:

• Nemesrák (Astacus astacus)

ang. crayfish, ném. Edelkrebs, fr. écrevisse, finn. rapu, norv. ferskvannskreps, svéd. flodkrafta, holl. rivierkreeft

A nemesrák egységesen sötét színezetű és széles masszív ollóiról könnyen felismerhető. Legfeljebb 18 cm hosszúságúra nő meg, legtöbbször azonban kisebb marad. Bár tógazdaságokban főleg Németországban és Skandináv országokban ismét tenyésztik a nemesrákot, az csak kis mennyiségben kerül piacra. Konyhai felhasználásra igen kedvelt alapanyag, az elkészítési módja a főzés és finom húsa hidegen és melegen is kiváló. Magyarországon a „Fogas kárpáti” étel egyik alapanyaga.

• Kecskerák (Astacus leptodactylus)

ang. naeeow-fingered crayfish, ném. Sumpfkrebs, Galizier, fr. écrevisse orientale, finn. kapeasaksirapu, svéd. smalkloig sumpkrafta, tör. keverit

A kecskerák ollói keskenyebbek, mint a nemesráké, és maximum 20 cm hosszúra nő meg. Európában jelenleg a kereskedelmi szempontból a legfontosabb folyamirák rákfaj, melyet legfőképpen Törökországból importálják Franciaországba, Németországba és Belgiumba. Ízét tekintve a kecskerák megközelíti a nemesrákot, ám vékonyabb ollóin jóval kevesebb a hús. A világos színezetű állatok íze jobb a sötétebbek mocsaras területekről származnak, és kevésbé ízletesek. Mint minden folyamirákfaj, a kecskerák is főzésre alkalmas, és melegen, illetve hidegen is egyaránt jóízű.

• Jelzőrák (Pacifastacus leniusculus)

ang. signal crayfish, ném. Signalkrebs, fin taglarapu, svéd. signalkrafta

A jelzőrák eredetileg az Egyesült Államok északnyugati partvidékén honos. Európába a nemesrák pótlására vezették be. Skandináviában és Ausztriában nagy számban a természetben is előfordul, de az akvakultúrákban is jelentős mennyiségben tenyésztik akárcsak a kecskerákokat. Külsőre hasonlít a nemesrákhoz de biztos megkülönböztető jegye a mozgó ollószárak tövében található két világos folt. Ízét tekintve főként a Kaliforniában kedvelt jelzőrák nagyon jó minőségű, és a nemesrákot teljes mértékben tudja pótolni. A jelzőrák finom húsa melegen és hidegen egyaránt fogyasztható, koktélokban, salátákban és előételekben.

• Vörös mocsári rák (Procambarus clarkii)

ang. Louisiana swamp crayfish, red swamp crayfish, ném. Louisiana Sump-Fluesskrebs, sp. cangrejo royo de la marisma, jap. zari-gani

A vörös mocsári rák az Egyesült Államok Louisiana államának partvidékein található mangrove mocsarak árterületéről származtatható, de már óriási mennyiségben él Spanyolországban is, ahol honosították és óriási tógazdaságokban nevelik és szaporítják. A spanyolországi tenyésztelepekről eljut hozzánk Magyarországra is, főleg az év első felében amikor a Közép-európai folyami rákok halászati tilalom alatt állnak. Az Egyesült Államokban a vörös mocsári rák az egyik legfontosabb kereskedelemben hasznosított rákfaj. Páncélzata sokkal keményebb, mint az európai folyami rákoké. Az ízét tekintve, ez az amerikai rokon nemigen tud lépést tartani az európai fajokkal, ám az Egyesült Államokban nagyon közkedvelt. Íze főzve a legjobb.

Homoki garnéla (Crangon crangon)

ang. common shrimp, brown shrimp, sand shrimp, ném. Sandgarnele, fr. crevette grise, ol. gamberetto grigio, portug. camarao-branco, sp. quisquilla, dán. sandhest, holl. norzeegarnaal, horv. pieskorovna kozica, lengy. krewetka piaskowa, or. krevetka szeveromorszkaya, tör. cali karidesi

Ez a garnélafaj az európai partvidékek mentén, a Fehér-tengertől az Északi-és balti tengeren át egészen Portugáliáig, valamint a Földközi-tengerben és a Fekete-tengerben honos. Németország északi-tengeri partvidékén nagy mennyiségben halásszák. A Németországban Krabbe néven ismert homoki garnélát kifogása után általában mindjárt a hajó fedélzetén megfőzik. Színezete szürke, csőrnyúlványa (az ostoros garnélákkal szemben) igen rövid, és a maximum 9-cm-es testhosszával a kisméretű garnélák közé tartozik. Kereskedelmi forgalomba sok esetben koktélrák megnevezéssel kerül. A homoki garnéla könnyen romlandó, ezért hűtés nélkül nem tartható sokáig. Egyike a létező legfinomabb kisméretű rákoknak, melyek kiválóan alkalmasak hideg előételekbe.

Kék tarisznyarák (Callinectes sapidus)

ang. blue crab, amer. softshell crab, ném. Blaukrabbe, fr. crabe bleu, crabe nageur, ol. granchio nuotatore, sp. cangreo azul, or. szinnij krab, gör. galazios kavouras, tör. mavi yengec

A kék tarisznyarák eredetileg az Atlanti-óceán észak-és közép-amerikai partvonalán honos. Dél-Kanadától egészen Észak-Argentínáig fellelhető. A faj halászhajókon eljutott a Földközi-tengerig, ahol főleg az Égei-tenger északi részén és Törökország partvonala mentén – gazdasági szempontból jelentős állománnyá vált. A görög populációk a túlhalászás miatt megcsappantak, ám a dél-török partvidéken ez a rákfaj még napjainkban is nagyon gyakori. A kék tarisznyarák kereskedelmi szempontból az egész elterjedési területén, de főleg az Egyesült-Államokban igen jelentős.

Nevét kékes színezetéről kapta, melyről könnyen felismerhető. Hátpajzsa 10-20 cm és félkör alakú, ollói viszonylag keskenyek. A kék tarisznyarák az egyik legfinomabb úszórákfaj. A friss egyedek a Földközi-tengeri állományból szerezhető be. Az Egyesült-Államokban a kifogott állatok egy részét konzervvé dolgozzák fel, vagy főzve és mélyhűtve lágyhéjú rákként- azaz vedlés után, még puha páncéllal kerül forgalomba. Főzve nagyon finom, lágyhéjú rákként legtöbbször sütni szokták. A lágyhéjú rákok-angol nevükön softshell crabs- nem képeznek külön rákfajt, sokkal inkább különböző úszórákfélékből állnak, amelyeket közvetlenül a vedlés után fognak ki. Mivel a páncéljuk nem nő velük együtt, ezért időről-időre kinövik azt és egyszerűen ledobják magukról. Ebben az állapotukban teljesen puhák, ezért egészben is fogyaszthatóak anélkül, hogy fel kellene törni a páncéljukat. Hófehér zsenge húsuk igazi ínyencség.

Nagy medverák (Scyllardides latus)

ang. Mediterranean slipper lobster, ném. Grosser barenkrebs, fr.grande cigale, ol. magnosa, portug. cavaco, sp. cigarra, horv. kuka, gör. lyra caravida, tör. büyük ayi istakozu

A nagy medverák az Atlanti-óceán északkeleti részén Portugáliától Gambiáig, illetve a Földközi-tenger teljes területén fordul elő. Korábban nagyon gyakori volt, ám napjainkban a túlhalászás következtében az állomány erősen lecsökkent. A Földközi-tengerben mesterséges betonkorallok építésével próbálnak ismét több életteret biztosítani számára. Különösen nagyra nőnek az Azori és a Zöldfoki-szigetek vizeiben. A dél-európai halpiacokon mind ritkábban fordul elő, olykor mélyhűtött formában értékesítik. A farokhús kiváló ízű, főzésre-sütésre alkalmas.

Nagy tengeri pókrák (Maya squinado)

ang. spinous spider crab, ném. Grosse Seespinne, fr. araignée de mer, ol. grancevola, sp. centolla cabra, horv. racnjak, gör. kavouromana, tör. ayna

A faj a Csendes-óceán keleti vidékein és a Földközi-tengerben honos, de főleg az Atlanti-óceán francia partvidékén halásszák, míg a Földközi-tengerben csak helyenként.  A nagy tengeri pókrák tüskés hátpajzsáról és viszonylag kis ollóiról ismerhető fel. Húsa nagyon finom, bár kibontása illetve tisztítása időigényes és nehézkes. Fűszeres lében vagy vízben főzve ideális alapanyag.

Norvég garnélarák (Pandalus borealis)

ang. pink shrimp, amer. deepwater prawn, coldwater shrimp, ném. Tiefseegarnele, Grönland-shrimp, fr. crevette nordique, dán. dybhavsreje, fin. pohjanmeren katkarapu, izl. kampalampi, norv. dybvannsreke, svéd. nordhavsaka, holl. noorse garnaal, or. szevernaja krevetka, jap. hokoku ak ebi

Ez a kitűnő ízű hidegvízi faj az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán északi részén honos, ahol többnyire 100-700 méter mélységben él. Nagy mennyiségben halásszák Grönland és Izland körül, valamint Norvégia partjainál és az Északi-tenger északi részén. A kifogott garnélák egy részét rögtön megfőzik tengervízben, de csak nagyon rövid ideig, hogy megmaradjon finom ízük, majd lefagyasztják. Színezete vöröses és felfelé hajló csőrnyúlványa van. Átlagos nagyságuk 12-13 cm.  Húsa kiváló minőségű, előételnek tökéletes.

Norvég homár/langusztína/scampi (Nephrops norvegicus)

ang. Norway lobster, ném. Kaisergranat, fr. langoustine, ol. scampo, portug. lagostim, sp. cigala, horv. skamp, gör. karavida

Sokan csak olasz nevén ismerik ezt a fajt: scampi és mint alapanyag, folyamatosan jelen van a nívósabb éttermek kínálatában. Mindenesetre kétséges, hogy valóban a drága norvég homár kerül a tányérunkra, vagy pedig csupán egy óriásgarnélát szervíroznak. Biztos azonban az, hogy a két állatot formájuk miatt (megtisztított állapotban) sokszor összetévesztik, pedig egyértelmű megkülönböztető jegyeik vannak.

A hideg vízben élő faj az Atlanti-óceán északkeleti partainál Izlandtól-Marokkóig honos és a Földközi-tenger csaknem egész területén megtalálható. Halászata jelentős az Északi-tengerben csakúgy, mint az angol vizeken, az Atlanti-óceán francia, spanyol és portugál partján, a Földközi-tengerben a spanyol partok előtt, valamint az Adrián. A norvég homár rendszeresen megtalálható ezen régiók halpiacain, de élő formában alig kerül forgalomba, mert igen érzékeny.

A norvég homár – amely egy a homárhoz hasonlító rák – testének elülső része sokkal fejlettebb, mint a garnéláké, és velük ellentétben erős páncélja van. A faj jellegzetessége a vékony, hosszúra nyúlt ollók, és a rózsaszín-narancssárga szín. Maximum 25 cm-re nőnek, többnyire azonban 10 és 20 cm közöttiek. Mivel gyorsan romlanak a friss áru vásárlásakor különösen óvatosnak kell lenni. Az ultrafriss rák színe rózsaszín, illata sós-tengerillat, a hús színe áttetsző, izomzata kemény. A még mindig nagyon magas minőséget képviselő, egy-két napot tárolt rákok színezete narancssárgává változik, és a hús színe fehér lesz. A túltárolt rákok kifakulnak (néha zöldes foltok jelennek meg), páncélzatuk puhává, válik és megszagolva kellemetlen ammónia szag dominál. A frissen vagy fagyasztva megvásárolt finom rákok főzve, sütve vagy grillezve egyaránt jó ízűek.

Óriás édesvízi garnélarák (Macrobrachium rosenbergii)

ang. giant river prawn, ném. Roseberggarnele, fr. bouquet héant, sp. camarón gigante

Ez a nagyméretű édesvízi garnéla az India és Ausztrália közötti térség belvizeiben honos. Testük kék színezetű és hosszú, keskeny, csipesz alakú ollóit prémszerű szőrzet takarja. Testhossza elérheti a 30-32 cm-t is. A kereskedelemben kapható mélyhűtött áru akvakultúrákból, gyakran Izraelből származik. Felhasználása, mint a fekete tigrisgarnéláé, nyersen fogyasztása tilos.

Óriásgarnéla (Aristaeomorpha foliacea)

ang. red shrimp, ném. Rote Tiefseegarnele, fr. gambon rouge, ol. gambero rosso chiaro, sp. langostino murono, horv. kozica crvena

Az óriásgarnéla igen elterjedt faj, az óceánokban szinte mindenütt előfordul. A mediterrán térségben Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Algéria és Izrael partjainál halásszák és a Földközi-tenger nyugati részének a halpiacaira rendszeresen szállítják. Hasonlít a vörös ostoros garnélához (Aristeus antennatus), mellyel gyakran összetévesztik, ezért az olasz halkereskedők leegyszerűsítve a dolgot, mindkettőt gambero rosso chicaro névvel illetik.  Ezt az igen nemes garnélafajt legjobb héjával együtt elkészíteni. Főzve, sütve, grillezve egyaránt nagyon jóízű.

Sáskarák (Squilla mantis)

ang. mantis shrimp, ném. Gemeiner heuschreckenkrebs, fr. squille ocellée, ol. cannocchia, pannocchia, canoci, cicala, sp. galera, horv vabic, gör scouliki

Az éti sáskarák elterjedési területe az Atlanti-óceán keleti részében északon a Brit-szigetektől dél felé egészen Angoláig terjed. Ez a faj ezenkívül az egész Földközi-tengerben és az Adriai-tengerben fordul elő nagy számban. Jelentős mértékben Olaszországban halásszák, ám más dél-európai halpiacon is rendszeresen fellelhető. A faroklemezen található két sötét szimmetrikus foltról ismerhető fel. Az éti sáskarák maximálisan 20 cm-t ér el.

Húsa zsenge és aránylag puha, ezért nem mindenki szereti. Íz szempontjából nemigazán éri utol a norvég homárt, vagy langusztát. A sáskarákot gyakran hallevesekben a halakkal együtt használják, de serpenyőben vagy roston sütve ízletes alapanyag.

Skarlát garnéla (Aristaeomorpha foliacea)

ang. red shrimp, ném. Rote Riesengarnele, fr. gambon écarlat, crevette royale (Marokkó) sp. gamba carabinero

A skarlát garnéla az Atlanti-óceánban elterjedt, a Földközi-tengerben viszont nem honos. Színe és alakja miatt gyakran összetévesztik az óriásgarnélával és a vörös ostoros garnélával, pedig könnyen felismerhető a hátpajzs oldalainak hosszú és éles széleiről. Finom húsa grillezésre tökéletes.

Vörös ostorosgarnéla (Aristeus antennatus)

ang.blue and red shrimp, ném. Blassrote Tiefseeganele, fr. crevette rouge, ol. gambero rosso chiaro, sp. gamba rosada, magy szicíliai garnéla

A vörös ostorosgarnéla az Atlanti-óceánban, Portugália és Északnyugat-Afrika között, valamint a Földközi tengerben honos.  Halászata a marokkói partok mentén és a Földközi-tengerben jelentős, ahol 200 m-nél mélyebb rétegekből fogják ki. Az igencsak borsos áru garnélafaj egyik legjelentősebb halászati területe a Földközi-tengerben Mazara városka környezetében található. A korallvörös, mézédes és a piacon az egyik legértékesebb rákféle Mazara del Vallo környéki vizekből származik, mely kisváros Szicília délnyugati partján található. Ez a mélyvízi garnélafaj előszeretettel él az akár 200-700 méter mélységű FAO37.2 halászati körzetben Ciprus és Törökország között. Az abszolút prémium minőséget képviselő és semmi más rákízhez nem hasonlítható Mazara vörös ostorosgarnélákat lefagyasztás után Szingapúr, Dubai, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország halpiacaira küldik, ahol elsősorban osztályon felüli éttermek séfjei vásárolják fel a készleteket.

Tarisznyarák (Cancer pagurus)

ang. edible crab, dungeness crab, ném. Taschenkrebs, fr. tourteau, dormeur, ol. granciporro, portug. carenguejo-muoro, sp. buey de mar, dán. taskekrabbe, norv krabbtaska, svéd. hovring, horv. bramburac, gör. siderokávouras

A tarisznyarák a Lofoten-szigetektől a marokkói partvidékig honos, és az egész Északi-tenger nyugati részén, illetve az Adriai-tengerben is előfordul. Kedves élettere a köves, homokos talaj 30-50 m mélységben, ahonnan legtöbbször hallal felcsalizott varsával fogják ki. Az állományok védelme érdekében az alaszkai királyrákéhoz hasonlóan, minimális testméretet és fogalmi tilalmat határoztak meg. Európában a tarisznyarák a leggyakrabban értékesített rövidfarkú rákfaj, Franciaországban különösen kedvelt. Hátpajzsa széles, ovális alakú barnás színben gyakori. A hímek ollói nagyobbak, erősebbek, vaskosabbak és száruk fekete színű. A tarisznyarákot élve értékesítik, és homárhoz hasonlóan, jól bírja a vízközeg nélküli szállítást, de kereskedelmi forgalomban főtt húsa fagyasztva és konzerválva is megtalálható.

Legtöbb hús az ollóiban található, míg nagy hátpajzs és a lábak kevesebbet tartalmaz.  Kedvelt elkészítési módszer az, hogy a tarisznyarákot megfőzik, majd a test, az ollók és a lábak (barna és fehér) húsát más hozzávalókkal összekeverve visszatöltik a hátpáncélba és sütőben megsütik.

white-leg shrimp, white shrimp, ném. Weissebein-Garnele, fr. crevette patte blanche, sp. camarón patiblanco, camarón blanco

A fehérlábú garnéla eredetileg Közép- és Dél-Amerika csendes-óceáni partja mentén, Észak-Mexikó és Közé-Peru között honos, de főként Mexikó, Guetamala és El-Salvador partjainál halásszák nagy mennyiségben. A tengerentúlon Közép-és Dél-Amerika egyes országaiban eredményesen tenyésztik. Az ezredforduló elején az ázsiai országok is tenyészteni kezdték ezt a fajt, a fekete tigrisgarnéla (Penaeus monodon) alternatívájaként és Kína, illetve Vietnám mellet Indiában is jelentős gazdaságokat hoztak létre. Napjainkra a faj kereskedelmi volumene meghaladja a fekete tigrisgarnéla-ét. Felismerhető szürkés színezetéről és világos lábairól. A közkedvelt fajt általában white shrimp néven forgalmazzák, kiegészítve a származási országra vonatkozó információval. Főzve, sütve, grillezve egyaránt jó.